Eddig igazán, tényleg minden rendben volt Leventével. Kakkantott rendszeresen, sűrűn, max. 2-3 naponta egy jó nagy adagot...
Tegnap már nagyon aggódtam,h miért nincs "produktum" mert már lassan egy hete nem kakált. Viszont rengeteget és iszonyú büdiket pukkantgatott.
Persze azt mondják,h az anyatejes babáknál nem gond, ha ennyi ideig nincs és nem gond, ha akár 10-14 napig sincs / na nemár!/ ha pukizgat, de én akkor is aggódtam...
Ennek a kakamentes állapotnak tudtam be azt is,h a fiatal úr egyáltalán nem hajlandó aludni napközben csak iszonyú keveset... 10 perceket, fél órákat... Ráadásul éjjel is állandóan 11 és fél 1között alszik el...
Tegnap este sem volt másképp... 11kor már annyira "kész" voltam,h letettem Levit a hátára a kiságyba, cumit a szájába... és mondtam neki,h nem érdekel... most én mentem... és kimentem kb. 5 percre a levegőre, mert különben megőrültem volna.... Mikor bejöttem Balázstól meglepve hallom,h nyugiban van Levi... beballagtam hozzá... Mikor meglátott hatalmas vigyort nyomott :) Édes volt.
Ott "dumáltunk" pár percet, mikor is úgy gondoltam,h annak a szagnak, ami megcsapta az orrom, mikor beléptem a szobába, már el kellett volna illannia, ha puki lett volna.
Reményekkel teli - milyen érdekes,h abban reménykedik az ember,h talál kakát a pelusban...- szóval így tettem a gyermeket a pelenkázóra...
Az előző tapasztalatok alapján arra számítottam,h ha van kakk akkor az valószínűleg folyik majd mindenhol, amikor felemelem Levit... nem így lett...
Eddig még nem volt rá példa,h ilyen állagú kakkantás lett volna a pelenkában :D Olyan volt, mint a nokedlitészta kb. És miután megemelgettem a lábait, jött még 3 pelenkányi baba-bélsár. Erről most eszembe jutott a méltán híres Kovbojok zenekar és kedvenc daluk... /gyenge idegzetűeknek nem igen ajánlom... komolyan :D/ íme:
http://www.youtube.com/watch?v=WHR1ILUQirw
Nade! Kicsit komolyabbra fordítva a szót. A sikerben nem merem állítani,h 100%-ban, de lehet,h szerepe volt annak az indiai masszázsnak, amit tegnap este vetettem be :D és amt előtte kb. 10perc alatt sajátítottam el a youtube-ról. Levi élvezte és ha ez egy kicsit is segített, akkor már megérte. íme:
http://www.youtube.com/watch?v=Cce9EA44Tgw
Miután éjjel megoldódott ez a problémánk, picit szopizott Levi, mert 3órával előtte evett. Nem ehetett sokat, de el is aludt és kb. fél óra múlva kellett egyszer bemenni hozzá és utána aludt reggel fél9-ig kb.
Reménykedtem benne, hogy ha ma már nem zavarja őt a nem kakálás ténye, jobban fog aludni napközben... hát nem... Óriási hiszti volt, mikor próbáltam elaltatni... kb. fél óra küzdelem után sikerült... aludt 20-25 percet... most meg vihog az apjára a pihiszékből... Hihetetlen gyermek. :D
Egyébként ez egyre inkább jellemző rá... állandó jelleggel képes vigyorogni. Szupercuki ilyenkor :D Imádom! :) <3
Levente
2012. április 15., vasárnap
2012. április 6., péntek
Forog! :)
Igen! Levente ma átfordult a pocakjáról a hátára :)
Olyan nagyon ügyes,hogy el sem hiszem. :)
Először azt hittem, hogy véletlenül csinálta... mert mikor letettem hasra, szinte rögtön fordult is a hátára. Persze kapott sok-sok dícséretet - itt volt mamám, papám, hugom és Balázs is :)
Miután jól megpuszilgattam, visszatettem a hasára... és ekkor újra megfordult :)
Őszintén szólva, még ekkor is kételkedtem benne, hogy ez szándékos volt, de néhány órával később, újra hason feküdt a járókában és akkor anyósomnak, apósomnak és sógornőmnek mutatta meg,h mit tanult ma :)
Akkor már totál lassan csinálta. Először csak billegett, aztán átfordította a buksiját, majd az egész testét oldalra. Vigyorgott egyet és már gördült is a hátára :) Természetesen annyira "el voltam ájulva" hogy a kamera és a fényképezőgép eszembe sem jutott... Na nem baj, majd holnap ;)
Olyan nagyon ügyes,hogy el sem hiszem. :)
Először azt hittem, hogy véletlenül csinálta... mert mikor letettem hasra, szinte rögtön fordult is a hátára. Persze kapott sok-sok dícséretet - itt volt mamám, papám, hugom és Balázs is :)
Miután jól megpuszilgattam, visszatettem a hasára... és ekkor újra megfordult :)
Őszintén szólva, még ekkor is kételkedtem benne, hogy ez szándékos volt, de néhány órával később, újra hason feküdt a járókában és akkor anyósomnak, apósomnak és sógornőmnek mutatta meg,h mit tanult ma :)
Akkor már totál lassan csinálta. Először csak billegett, aztán átfordította a buksiját, majd az egész testét oldalra. Vigyorgott egyet és már gördült is a hátára :) Természetesen annyira "el voltam ájulva" hogy a kamera és a fényképezőgép eszembe sem jutott... Na nem baj, majd holnap ;)
2012. március 22., csütörtök
Napirend
Próbálkozunk-próbálkozunk.
Egyébként is kell valami rendszert vinni az életünkbe -bár ez eddig is elég jól működött, napirend nélkül, de valamiféle tudatosság jót fog tenni :)
Szóval minden marad a régiben alapvetően... hami-játék-pihi a sorrend, ahogy eddig is. Viszont próbálom tényleg kihúzni minimum 2,5 órára a 2hamizás közti időt... ez elég nehéz Levivel, mert hamar megéhezik a kis bélpoklos :)
Igyekszem következetesen betartani ezt a sorrendet és nagyjából az időpontokat is. /itt a 2,5-3 órás periódusra gondolok/
Amit pedig nagyon kitartóan kell csinálnom... az az altatás. Sajnos nagyon rászokott... mondhatjuk úgy is,h rászoktattuk arra,h a kezemben aludjon el, ringatva... Tegnap óta ezen próbálok változtatni... és nem akarom elkiabálni, de ügyesen megy a pici fiúnak :) Tegnap délután is és ma reggel is úgy aludt el,h egyedül a kiságyban :) Büszke vagyok rá! :) <3
Egyébként is kell valami rendszert vinni az életünkbe -bár ez eddig is elég jól működött, napirend nélkül, de valamiféle tudatosság jót fog tenni :)
Szóval minden marad a régiben alapvetően... hami-játék-pihi a sorrend, ahogy eddig is. Viszont próbálom tényleg kihúzni minimum 2,5 órára a 2hamizás közti időt... ez elég nehéz Levivel, mert hamar megéhezik a kis bélpoklos :)
Igyekszem következetesen betartani ezt a sorrendet és nagyjából az időpontokat is. /itt a 2,5-3 órás periódusra gondolok/
Amit pedig nagyon kitartóan kell csinálnom... az az altatás. Sajnos nagyon rászokott... mondhatjuk úgy is,h rászoktattuk arra,h a kezemben aludjon el, ringatva... Tegnap óta ezen próbálok változtatni... és nem akarom elkiabálni, de ügyesen megy a pici fiúnak :) Tegnap délután is és ma reggel is úgy aludt el,h egyedül a kiságyban :) Büszke vagyok rá! :) <3
2012. március 20., kedd
lencsevégen a vigyor ;)
véééégre! napok óta lesben állunk Balázzsal - fényképezőgép+kamera :D - de eddig nem sikerült megörökíteni Levi mosolyát. Nade ma! Elemében volt a fiú és én is gyorsan reagáltam, így sikerült ellőni ezeket:
igen a végén már "fityiszt nektek" :) IMÁDOM! :) <3
kiskutyus :)
Róla még nem sok szó esett, pedig elég komoly része az életünknek... bár szegéykém kicsit "kiesett a kosárból" mióta Levi megszületett...
Szóval Ő Nexus kutya :)
íme:
Őszintén szólva nem különösebben hatotta meg őt Levi... Mikor haza mentünk a kórházból, akkor nagyon ugrabugrált körölöttünk, bár ebbe ugye az is benne volt,h örült nekem, mert napok óta nem látott...
De azóta nem érdeklődött Levi iránt. Kivétel, mikor nagy ritkán odateszem közénk az ágyba... akkor Nexi is azonnal ott akar lenni... Régen állandóan az ágyban aludt nappal is és éjjel meg velünk :) De mióta Levi +született és a hasamra is nagyon kellett vigyázni, nem jöhet fel...
Tegnap este viszont fogtam Levit, úgy, hogy nekem háttal volt a fiú és álltunk a kanapé előtt a szobájában - ezen a kanapén alszik Nexi állandóan :) - szóval ott álltunk, épp válogattuk,h mit vegyen fel a fiú... Erre azt veszem észre,h Nexi 2lábon áll,az első kettővel a combomnak támaszkodik és óvatosan szaglássza Levi talpát :)
Annyira édes volt :) Utána pedig leültünk mellé a kanapéra és Levi is felfedezte őt :) le sem vette róla a szemét :) Tündérek voltak nagyon :) <3 <3
Szóval Ő Nexus kutya :)
íme:
De azóta nem érdeklődött Levi iránt. Kivétel, mikor nagy ritkán odateszem közénk az ágyba... akkor Nexi is azonnal ott akar lenni... Régen állandóan az ágyban aludt nappal is és éjjel meg velünk :) De mióta Levi +született és a hasamra is nagyon kellett vigyázni, nem jöhet fel...
Tegnap este viszont fogtam Levit, úgy, hogy nekem háttal volt a fiú és álltunk a kanapé előtt a szobájában - ezen a kanapén alszik Nexi állandóan :) - szóval ott álltunk, épp válogattuk,h mit vegyen fel a fiú... Erre azt veszem észre,h Nexi 2lábon áll,az első kettővel a combomnak támaszkodik és óvatosan szaglássza Levi talpát :)
Annyira édes volt :) Utána pedig leültünk mellé a kanapéra és Levi is felfedezte őt :) le sem vette róla a szemét :) Tündérek voltak nagyon :) <3 <3
2012. március 13., kedd
Vigyori
Az utóbbi napokban többször is mosolygott Levi. Mindig csak 1-1 ember látta, mert mikor nekem mosolygott 3x is... hiába jött oda Balázs... akkor már nem mutatta meg a kisfiú,h mit tud :)
Mikor pedig anyának mosolygott... nekem nem mutatta meg...
Ma reggel pedig újra volt vigyor :) Olyan édes volt. Szopi után még megkínáltam a másik ciciből is, mert csak 80-at evett... és picit szívott beleőle majd kiköpte, rám nézett és egy olyan nagyot és hosszút vigyorgott,h elájultam :) Annyira édes :)
Remélem hamarosan meg is tudom majd örökíteni :)
Mikor pedig anyának mosolygott... nekem nem mutatta meg...
Ma reggel pedig újra volt vigyor :) Olyan édes volt. Szopi után még megkínáltam a másik ciciből is, mert csak 80-at evett... és picit szívott beleőle majd kiköpte, rám nézett és egy olyan nagyot és hosszút vigyorgott,h elájultam :) Annyira édes :)
Remélem hamarosan meg is tudom majd örökíteni :)
2012. március 9., péntek
Vége?
Talán mostmár kicsit bátrabban merem kijelenteni,h a hosszú hetekig tartó kezelések végre elérték a céljukat és halkan már ki is merem mondani,h vége... rendben van a hasam. :) De még csak nagyon nagyon halkan.
Ma voltam a dokimnál, aki meg volt elégedve a sebemmel :) Illetve a "szaga" nem tetszett neki /mert ha kellemetlen az illata, akkor lehet,h gyulladás van a dologban... viszont! a "szag" valószínűleg azért van, mert hetek óta nem érheti víz a sebem és azért anélkül bármennyire törekszem rá, nem lehet olyan nagyon "frissen" tartani... és hát akkor még nem ejtettünk szót arról,h hiába... de ott összeér a hasam... és van,h megiizad... és nem is részletezném... kicsit undi, de ez van...
De azért a biztonság kedvéért "megnyitotta a szokásos 2helyen megint... nem volt jó... de így +tudtunk győződni arról,h nincs már váladék és kicsit fellélegezhetek. Ez volt az utolsó "kezelés"
aztán majd meglátjuk... én már nem hiszek el semmit már, de bízom benne,h mostantól tényleg nem kell ezzel foglalkoznom és legközelebb a 6hetes kontrollon találkozunk a dokimmal és utána jó sokáig nem. Nem mintha bármi bajom lenne vele. Ő csúcs! :) csak kicsit "vicces" hogy többet találkoztunk szülés után, mint előtte...
Na persze nem úgy van az,h mostantól semmi dolgom a sebbel... jegelni is kell még és szellőztetni, amennyit csak lehet. ezen kívül vigyázni,h ne izzadjon be sokat és ugye tisztán és szárazon tartani, esetenként fertőtleníteni... szóval van vele dolog... gyerek mellett nem olyan könnyű az olyan dolgok elintézése, amik több időt vesz igénybe 5-10 percnél... De nagyon fogok rá figyelni,h mostmár rendben legyen a sebem is!
Levente nagyon ügyes, édes, imádnivaló kisfiú :) Mostmár kb. egy hete gyakorlatilag végigalussza az éjszakákat. Sajnos eddig csak egy nap volt amikor nem kellett a vacsit tápszerrel pótolni... mikor csak tejcsit evett, akkor ébredt fél3-kor,de szopi után vissza is aludt 7ig. Ma este is eleget tudott szopizni, úgyhogy kíváncsi leszek...
tej...
mesebeli... hol van, hol nincs... igazából nem tudom mi hozza, mi viszi... talán most a sör tűnik a "megoldásnak" aztán majd meglátjuk...
Ma voltam a dokimnál, aki meg volt elégedve a sebemmel :) Illetve a "szaga" nem tetszett neki /mert ha kellemetlen az illata, akkor lehet,h gyulladás van a dologban... viszont! a "szag" valószínűleg azért van, mert hetek óta nem érheti víz a sebem és azért anélkül bármennyire törekszem rá, nem lehet olyan nagyon "frissen" tartani... és hát akkor még nem ejtettünk szót arról,h hiába... de ott összeér a hasam... és van,h megiizad... és nem is részletezném... kicsit undi, de ez van...
De azért a biztonság kedvéért "megnyitotta a szokásos 2helyen megint... nem volt jó... de így +tudtunk győződni arról,h nincs már váladék és kicsit fellélegezhetek. Ez volt az utolsó "kezelés"
aztán majd meglátjuk... én már nem hiszek el semmit már, de bízom benne,h mostantól tényleg nem kell ezzel foglalkoznom és legközelebb a 6hetes kontrollon találkozunk a dokimmal és utána jó sokáig nem. Nem mintha bármi bajom lenne vele. Ő csúcs! :) csak kicsit "vicces" hogy többet találkoztunk szülés után, mint előtte...
Na persze nem úgy van az,h mostantól semmi dolgom a sebbel... jegelni is kell még és szellőztetni, amennyit csak lehet. ezen kívül vigyázni,h ne izzadjon be sokat és ugye tisztán és szárazon tartani, esetenként fertőtleníteni... szóval van vele dolog... gyerek mellett nem olyan könnyű az olyan dolgok elintézése, amik több időt vesz igénybe 5-10 percnél... De nagyon fogok rá figyelni,h mostmár rendben legyen a sebem is!
Levente nagyon ügyes, édes, imádnivaló kisfiú :) Mostmár kb. egy hete gyakorlatilag végigalussza az éjszakákat. Sajnos eddig csak egy nap volt amikor nem kellett a vacsit tápszerrel pótolni... mikor csak tejcsit evett, akkor ébredt fél3-kor,de szopi után vissza is aludt 7ig. Ma este is eleget tudott szopizni, úgyhogy kíváncsi leszek...
tej...
mesebeli... hol van, hol nincs... igazából nem tudom mi hozza, mi viszi... talán most a sör tűnik a "megoldásnak" aztán majd meglátjuk...
2012. március 6., kedd
Csoda!
A kisfiam egy csoda! :) Imádom!
Néhány napja ráálltunk arra, hogy este 10-től alszik reggel 5-6ig :) És ha szerencsénk van, akkor ilyenkor szopizik és alszik újra 2-3órát. :) Igaz, napközben elég keveset alszik és van,h igényli,h kézben legyen, de mostmár,h nincs itt mindig valaki, próbálom szoktatni,h nem téma az,h annyit fogják a kis fenekét. Azért vannak még emiatt nagy ordítások, de elég szépen elnézelődik mostmár picit hosszabb ideig is egyedül.
Ma voltunk védőnéninél és drnéninél is. Minden rendben van a picikével. :) Csípőszűrésre nem küldik... mert császáros és mert nem volt a családban csípő probléma és mert nem tartották indokoltnak... hát jó. Ennek mondjuk még utána fogok nézni,h jó-e ez így...
Egyébként sűrűn elgondolkodom azon,h miért nem mondja el senki úgy komolyan a leendő szülőknek,h mivel jár egy gyerek... mindenki ijesztget,h nem alszotok majd, hogy ilyen lesz, olyan lesz... De senki nem ül le velünk és nem mondja el,h márpedig ez és ez lesz... hogy a világ egyik legnehezebb dolga szülőnek lenni. Egy kisbabával tényleg teljesen megváltozik az ember élete... és gyanítom,h ez jó pár évig jellemző lesz... állandó változások, állandó nehézségek...
Pedig igazából nincs okom panaszra. Sőt! Az első pár hét tényleg a túlélésről szólt... de most,h már jobban ismerem a kisfiam és már gyakorlottabbak vagyunk, sokminden könnyebb. Persze az is óriási segítség,h ennyit alszik éjszaka. Ha ez nem így lenne, tuti,h sokkal sokkal nehezebb lenne a dolog. Nagyon remélem,h ez így marad!
Levente nagyon érdeklődő, figyelmes kisbaba. Már most érdekli sokminden. Egyre nehezebb lekötni a figyelmét :) De próbálkozunk. Mamától és Nagynénitől kapott már szuper játszószőnyeget és pihiszéket. Utóbbi nagyon fullos :D Zenél, rezeg, játékok lógnak róla... :D Tuti. Úgy látom tetszik Levinek is.
Már napok óta nagyokat levegőzünk. Azt is nagyon élvezi. Általában alszik közben. 2napja annyira jó volt az idő,h kint aludt kb. 2órát... és miután behoztam és "lebontottam" róla a sok takarót... még bent is aludt a babakocsiban 1,5 órát. :)
Sebem...
igen... tegnap voltunk dokinál... 2napja vettem észre,h picit megint dagadnak a striák... emiatt újra át kellett kicsit mosni.. Ami most nem volt olyan kellemetlen... csak a végén... De nemtom mi történhetett, mert tegnap este is éreztem,h valami nem oké, de ma reggel mikor felkeltem... akkor már biztos voltam benne... Nem olyan nagy dolog -remélem- de fájdogál és ez aggaszt. A bal oldalaom vagy meghúzhattam magam vagy ez az átmosás vége nem tehetett neki jót... mert mint mondtam... kicsit fájdogál különböző mozdulatoknál... és ahogy látom picit lilás-zöldes... nemtom... Mindig rettegek,h mi jön még... meddig kell még járnom vele dokihoz... áááh... Néha azt hiszem,h soha nem lesz vége...Mindenesetre kell még mennem... legalább egyszer.... De nemtom mennyire befolyásolja majd ezt a dolgota az újabb "tünet" :( Elég nehéz összehangolni mindent,h jó legyen... Tényleg annyira szeretném, ha vége lenne már ennek az egésznek.
Néhány napja ráálltunk arra, hogy este 10-től alszik reggel 5-6ig :) És ha szerencsénk van, akkor ilyenkor szopizik és alszik újra 2-3órát. :) Igaz, napközben elég keveset alszik és van,h igényli,h kézben legyen, de mostmár,h nincs itt mindig valaki, próbálom szoktatni,h nem téma az,h annyit fogják a kis fenekét. Azért vannak még emiatt nagy ordítások, de elég szépen elnézelődik mostmár picit hosszabb ideig is egyedül.
Ma voltunk védőnéninél és drnéninél is. Minden rendben van a picikével. :) Csípőszűrésre nem küldik... mert császáros és mert nem volt a családban csípő probléma és mert nem tartották indokoltnak... hát jó. Ennek mondjuk még utána fogok nézni,h jó-e ez így...
Egyébként sűrűn elgondolkodom azon,h miért nem mondja el senki úgy komolyan a leendő szülőknek,h mivel jár egy gyerek... mindenki ijesztget,h nem alszotok majd, hogy ilyen lesz, olyan lesz... De senki nem ül le velünk és nem mondja el,h márpedig ez és ez lesz... hogy a világ egyik legnehezebb dolga szülőnek lenni. Egy kisbabával tényleg teljesen megváltozik az ember élete... és gyanítom,h ez jó pár évig jellemző lesz... állandó változások, állandó nehézségek...
Pedig igazából nincs okom panaszra. Sőt! Az első pár hét tényleg a túlélésről szólt... de most,h már jobban ismerem a kisfiam és már gyakorlottabbak vagyunk, sokminden könnyebb. Persze az is óriási segítség,h ennyit alszik éjszaka. Ha ez nem így lenne, tuti,h sokkal sokkal nehezebb lenne a dolog. Nagyon remélem,h ez így marad!
Levente nagyon érdeklődő, figyelmes kisbaba. Már most érdekli sokminden. Egyre nehezebb lekötni a figyelmét :) De próbálkozunk. Mamától és Nagynénitől kapott már szuper játszószőnyeget és pihiszéket. Utóbbi nagyon fullos :D Zenél, rezeg, játékok lógnak róla... :D Tuti. Úgy látom tetszik Levinek is.
Már napok óta nagyokat levegőzünk. Azt is nagyon élvezi. Általában alszik közben. 2napja annyira jó volt az idő,h kint aludt kb. 2órát... és miután behoztam és "lebontottam" róla a sok takarót... még bent is aludt a babakocsiban 1,5 órát. :)
Sebem...
igen... tegnap voltunk dokinál... 2napja vettem észre,h picit megint dagadnak a striák... emiatt újra át kellett kicsit mosni.. Ami most nem volt olyan kellemetlen... csak a végén... De nemtom mi történhetett, mert tegnap este is éreztem,h valami nem oké, de ma reggel mikor felkeltem... akkor már biztos voltam benne... Nem olyan nagy dolog -remélem- de fájdogál és ez aggaszt. A bal oldalaom vagy meghúzhattam magam vagy ez az átmosás vége nem tehetett neki jót... mert mint mondtam... kicsit fájdogál különböző mozdulatoknál... és ahogy látom picit lilás-zöldes... nemtom... Mindig rettegek,h mi jön még... meddig kell még járnom vele dokihoz... áááh... Néha azt hiszem,h soha nem lesz vége...Mindenesetre kell még mennem... legalább egyszer.... De nemtom mennyire befolyásolja majd ezt a dolgota az újabb "tünet" :( Elég nehéz összehangolni mindent,h jó legyen... Tényleg annyira szeretném, ha vége lenne már ennek az egésznek.
2012. február 22., szerda
Huhh...
Nincs annyi időm és energiám,h olyan részletesen dokumentáljam a napjainkat, ahogy szeretném...
A rettenetes kórházi napok után, rettentően szuper volt hazaérni. Nagyon sírtam, mikor végre bezártuk magunk mögött az ajtót és végre itthon voltunk, hárman /és Nexi :) /
Balázs is meghatódott. Olyan édes volt.
Igaz,h fájt a sebem, hogy alig ismertem még a kisfiamat... nehéz napok voltak... Az első 2 éjszaka semmit nem aludtam. A nappaliban ültem és vagy szoptattam vagy a mellkasomon altattam a kisfiút. Nehéz volt.. Nagyon nehéz... és még mindig az, de egyre jobb lesz. Jobbnak kell lennie.
Bár az éjszakáink még mindig... rosszak... Bízom benne,h ez is hamarosan elmúlik és Levente is úgy gondolja,h éjjel aludni kell...
Persze nem könnyíti meg a dolgom az sem,h 2naponta még mindig járnom kell a sebemmel kezelésre... Ma is reggel 7-re mentem a kórházba. Előtte fejés, készülődés... nem egyszerű összehangolni mindent... De a dokim ma azt mondta,h pénteken kell utoljára menni. Nagyon bízom benne,h tényleg vége lesz végre ennek a részének.
Ma már nem tett a sebembe 2 kesztyűdarabot /azért kellett,h ne forrjon össze a sebem és tudjon belőle távozni folyamatosan a váladék, nem csak akkor, mikor tisztítja./ Örültem neki,h ezt kihagytuk, mert az nagyon fájdalmas volt :( bár az egész nem egy leányálom... de főleg a jobb oldalamon volt szörnyű./
De már nem kemény annyira a hasam. Már nem fájdogál olyan sokat. A jegelés is nagyon sokat segít. Próbálom tényleg rendszeresen jegelni... rajtam ne múljon alapon.
Lelkileg még nem vagyok teljesen rendben... be kell látnom. Elég labilis vagyok. Szerintem ehhez idő kell... de jelenleg nem vágyom senkire, semmire csak arra,h mindenki hagyjon békén. Hagyják békén a kisfiamat és NE maceráljanak minket. SENKI.
ez persze elég nehezen megoldható... mindenki kíváncsi... érthető, de nekem még időre van szükségem. Levinek is időre van szüksége és nem arra,h millióan körbe ugrálják...
/tegnap elég csúnyán össze is vesztünk Balázzsal... Nem bírom visszafogni az érzéseimet és magamt. Fáradt, kimerült vagyok hozzá.../ Pedig Ő rengeteget segít. Nélküle már tuti végem lett volna.
Persze vannak rokonok, akik már 2x is bepróbálkoztak a látogatással... könyörgöm! 18 napos a gyerek. NEM látogatható még. Majjd 6 hetes kora után lehet érdeklődni, de addig KUSS! Ráadásul a hasam miatt még én sem vagyok "szalonképes" úgyhogy nemáár... Kellemetlen ezeket hárítani, de nem fogok belőle engedni...
És ha nem lenne elég "bajunk"... nyakunkon a költözés is. Igen.. sajnos napok kérdése és a hely, ami annyi szépet adott nekünk... megszűnik az otthonunknak lenni...:(
Elég szar érzés,h mások fognak itt lakni, mások jönnek majd ide "haza" és mi már soha többet nem jöhetünk vissza. Próbálok nem rápörögni erre, mert tényleg van elég "bajom" anélkül is,h emiatt sírnék... De kell adnom magamnak egy kis időt a "gyászra" különben megőrülök.
Már pakolunk ezerrel. Egyre csupaszabb a lakás... Egyre kevésbé a miénk :( Nagyon nem vágyom a költözésre, a pakolászára, a fejetlenségre... De már csak 2 nap... kettő. Holnap töltjük itt az UTOLSÓ napunkat és az utolsó éjszakánkat. Pénteken már megyünk haza... és én és Levi már vissza sem jövünk, A többiek pedig szombaton költöztetik a bútorokat... mindent.
Nade! koncentráljunk inkább Levire, ugye. Nagyon édes kisfiú. Imádom. Már most nagyon érdeklődő. Szuperédes. A szopival az elején rettenetesen megküzdöttünk. írtó sebes volt mind a 2 mellbimbóm. Var-var hátán volt... Annyira fájt a szopi,h bömböltem, mikor elkezdte. Aztán kezelgettem a cicimet. Jobb lett. Mára már teljesen elmúlt szerencsére. Nem fáj. Bár most megviselt megint picit, de már messze sokkal szuperebb, mint az elején.
Ehhez persze több dolog kellett... Először is az,h a kórházban a távozás napján felvágták a nyelvét... nem jól.. Úgyhogy kb. 10 napos korában újra meg kellett csinálni. Most még nem fájt neki annyira, ráadásul később nem lesznek miatta nehézségei a beszéddel.
A szopi jóra fordulásához nagyon hasznos és szükséges volt,h felkeressünk egy szoptatási tanácsadót. /IBCLC-s szopitanácsadót, Rózsa Ibolya - www.iboly.hu/ aki nagyon gyorsan reagált és még aznap el is jött hozzánk, mikor hívtam. Nagyon nagyon kedves volt. Rengeteget segített. Mindent nagyon érthetően elmagyarázott, megmutatott. Tényleg megváltás volt. Mindenkinek ajánlom!
Remélem hamarosan az alvással is elérjük a várva várt áttörést, mert az,h ennyire keveset alszik és ezáltal mi is... ez nem lesz jó. Főleg Balázst sajnálom, mert ő ugye már dolgozik... És nagyon rosszul érzem magam miatta,h éjjel is segítenie kell és egyáltalán nem tudja kipihenni magát :( És otthonról bejárni még nagyobb szívás lesz... és akkor nem engedhetem meg,h ne aludjon szegény.
Tényleg bízom benne,h mostmár vége a sebem körüli komplikációnak, és hamarosan vége lesz az ébren töltött éjszakáknak és a ramaty lelkiállapotomnak is. Szeretném, ha Levente egészséges, boldog, kiegyensúlyozott életet élhetne.
A rettenetes kórházi napok után, rettentően szuper volt hazaérni. Nagyon sírtam, mikor végre bezártuk magunk mögött az ajtót és végre itthon voltunk, hárman /és Nexi :) /
Balázs is meghatódott. Olyan édes volt.
Igaz,h fájt a sebem, hogy alig ismertem még a kisfiamat... nehéz napok voltak... Az első 2 éjszaka semmit nem aludtam. A nappaliban ültem és vagy szoptattam vagy a mellkasomon altattam a kisfiút. Nehéz volt.. Nagyon nehéz... és még mindig az, de egyre jobb lesz. Jobbnak kell lennie.
Bár az éjszakáink még mindig... rosszak... Bízom benne,h ez is hamarosan elmúlik és Levente is úgy gondolja,h éjjel aludni kell...
Persze nem könnyíti meg a dolgom az sem,h 2naponta még mindig járnom kell a sebemmel kezelésre... Ma is reggel 7-re mentem a kórházba. Előtte fejés, készülődés... nem egyszerű összehangolni mindent... De a dokim ma azt mondta,h pénteken kell utoljára menni. Nagyon bízom benne,h tényleg vége lesz végre ennek a részének.
Ma már nem tett a sebembe 2 kesztyűdarabot /azért kellett,h ne forrjon össze a sebem és tudjon belőle távozni folyamatosan a váladék, nem csak akkor, mikor tisztítja./ Örültem neki,h ezt kihagytuk, mert az nagyon fájdalmas volt :( bár az egész nem egy leányálom... de főleg a jobb oldalamon volt szörnyű./
De már nem kemény annyira a hasam. Már nem fájdogál olyan sokat. A jegelés is nagyon sokat segít. Próbálom tényleg rendszeresen jegelni... rajtam ne múljon alapon.
Lelkileg még nem vagyok teljesen rendben... be kell látnom. Elég labilis vagyok. Szerintem ehhez idő kell... de jelenleg nem vágyom senkire, semmire csak arra,h mindenki hagyjon békén. Hagyják békén a kisfiamat és NE maceráljanak minket. SENKI.
ez persze elég nehezen megoldható... mindenki kíváncsi... érthető, de nekem még időre van szükségem. Levinek is időre van szüksége és nem arra,h millióan körbe ugrálják...
/tegnap elég csúnyán össze is vesztünk Balázzsal... Nem bírom visszafogni az érzéseimet és magamt. Fáradt, kimerült vagyok hozzá.../ Pedig Ő rengeteget segít. Nélküle már tuti végem lett volna.
Persze vannak rokonok, akik már 2x is bepróbálkoztak a látogatással... könyörgöm! 18 napos a gyerek. NEM látogatható még. Majjd 6 hetes kora után lehet érdeklődni, de addig KUSS! Ráadásul a hasam miatt még én sem vagyok "szalonképes" úgyhogy nemáár... Kellemetlen ezeket hárítani, de nem fogok belőle engedni...
És ha nem lenne elég "bajunk"... nyakunkon a költözés is. Igen.. sajnos napok kérdése és a hely, ami annyi szépet adott nekünk... megszűnik az otthonunknak lenni...:(
Elég szar érzés,h mások fognak itt lakni, mások jönnek majd ide "haza" és mi már soha többet nem jöhetünk vissza. Próbálok nem rápörögni erre, mert tényleg van elég "bajom" anélkül is,h emiatt sírnék... De kell adnom magamnak egy kis időt a "gyászra" különben megőrülök.
Már pakolunk ezerrel. Egyre csupaszabb a lakás... Egyre kevésbé a miénk :( Nagyon nem vágyom a költözésre, a pakolászára, a fejetlenségre... De már csak 2 nap... kettő. Holnap töltjük itt az UTOLSÓ napunkat és az utolsó éjszakánkat. Pénteken már megyünk haza... és én és Levi már vissza sem jövünk, A többiek pedig szombaton költöztetik a bútorokat... mindent.
Nade! koncentráljunk inkább Levire, ugye. Nagyon édes kisfiú. Imádom. Már most nagyon érdeklődő. Szuperédes. A szopival az elején rettenetesen megküzdöttünk. írtó sebes volt mind a 2 mellbimbóm. Var-var hátán volt... Annyira fájt a szopi,h bömböltem, mikor elkezdte. Aztán kezelgettem a cicimet. Jobb lett. Mára már teljesen elmúlt szerencsére. Nem fáj. Bár most megviselt megint picit, de már messze sokkal szuperebb, mint az elején.
Ehhez persze több dolog kellett... Először is az,h a kórházban a távozás napján felvágták a nyelvét... nem jól.. Úgyhogy kb. 10 napos korában újra meg kellett csinálni. Most még nem fájt neki annyira, ráadásul később nem lesznek miatta nehézségei a beszéddel.
A szopi jóra fordulásához nagyon hasznos és szükséges volt,h felkeressünk egy szoptatási tanácsadót. /IBCLC-s szopitanácsadót, Rózsa Ibolya - www.iboly.hu/ aki nagyon gyorsan reagált és még aznap el is jött hozzánk, mikor hívtam. Nagyon nagyon kedves volt. Rengeteget segített. Mindent nagyon érthetően elmagyarázott, megmutatott. Tényleg megváltás volt. Mindenkinek ajánlom!
Remélem hamarosan az alvással is elérjük a várva várt áttörést, mert az,h ennyire keveset alszik és ezáltal mi is... ez nem lesz jó. Főleg Balázst sajnálom, mert ő ugye már dolgozik... És nagyon rosszul érzem magam miatta,h éjjel is segítenie kell és egyáltalán nem tudja kipihenni magát :( És otthonról bejárni még nagyobb szívás lesz... és akkor nem engedhetem meg,h ne aludjon szegény.
Tényleg bízom benne,h mostmár vége a sebem körüli komplikációnak, és hamarosan vége lesz az ébren töltött éjszakáknak és a ramaty lelkiállapotomnak is. Szeretném, ha Levente egészséges, boldog, kiegyensúlyozott életet élhetne.
2012. február 14., kedd
Még ez is... :(
Igen... az a helyzet,h "nincs elég bajom" még lehet tetézni...
2 napja vettem észre,h mintha a sebemnél lenne valami sárgás trutyi... meg volt száradva. Gondoltam az a spray, amivel fújom...
Nos nem az volt, ez másnapra/tegnapra/ kiderült. Váladékozik. Felhívtuk a dokimat... menjek be a kórházba... Még tegnap este bementem. Szerencsére!
Mikor meglátta a dokim azt mondta: "Nagyobb a baj, mint gondoltuk" Itt végem lett... teljesen... :(
Aztán azért kiderült,h annyira nagyon nagyon nagy baj nincsen, mert ugyan tele van a sebem váladékkal, begyulladva szerencsére nincsen.
Rengeteg váladékot engedett ki belőle és jól átmosta.
Most kötögetni kell. Nem érheti víz és 2naponta kell járnom,h kitisztítsa. Illetve óránként 10 percet jegelni kell. Csinálom is nagyon szorgalmasan, mert ennek helyre kell jönnie. Hamar!!!!!
2 napja vettem észre,h mintha a sebemnél lenne valami sárgás trutyi... meg volt száradva. Gondoltam az a spray, amivel fújom...
Nos nem az volt, ez másnapra/tegnapra/ kiderült. Váladékozik. Felhívtuk a dokimat... menjek be a kórházba... Még tegnap este bementem. Szerencsére!
Mikor meglátta a dokim azt mondta: "Nagyobb a baj, mint gondoltuk" Itt végem lett... teljesen... :(
Aztán azért kiderült,h annyira nagyon nagyon nagy baj nincsen, mert ugyan tele van a sebem váladékkal, begyulladva szerencsére nincsen.
Rengeteg váladékot engedett ki belőle és jól átmosta.
Most kötögetni kell. Nem érheti víz és 2naponta kell járnom,h kitisztítsa. Illetve óránként 10 percet jegelni kell. Csinálom is nagyon szorgalmasan, mert ennek helyre kell jönnie. Hamar!!!!!
2012. február 13., hétfő
Kórházban töltött napok
Nem életem legszebb napjai voltak az tuti.
Sajnos nem volt szabad 1 ágyas szoba, így 2ágyasba kerültem. Volt már ott egy kismama a kislányával. Egyébként kedves lány volt, nem ez a baj, csak hát jobban éreztem volna magam egyedül... főleg a császár után rögtön, mikor csak ott feküdtem...
De tényleg ez volt a végére a legeslegkevesebb...
A dolog ott kezdődött,h nem kaptuk meg a lehetőséget a mi intim 2óránkra hármasban, pedig a császár előtt direkt rákérdeztem,h ez UGYE lesz? Megnyugtattak,h igen... Hát nem volt... Rögtön a császár után toltak a szobába...
Majdnem könyörögnöm kellett,h hozzák már be... Végül Balázs elment és utána járt,h hol a gyerek? Végül ő hozta be egy kocsiba... Csak az ujjam hegyével értem el őt benne... Szörnyű érzés,h ott a kisbabád, aki még nem is olyan régen a pocakodban volt... most meg ott van melletted de hozzá sem tudsz érni, nemhogy megsimogatni, megölelgetni, megpuszilgatni... Aztán persze Balázst "hazazavarták" - persze nem ment soha rögtön... nem ám - viszont, mikor ő elment akkor visszavitte Levit a csecsemősökhöz.
Aztán este mikor "kimosdattak" és felkeltem, utána behozta Balázs a kisfiút és meg akartam próbálni szoptatni. Balázs megkért egy csecsemőst,h segjtsen...
Hát ilyen segítséget kapjon az ember... Gyakorlatilag a kezembe adta a gyereket és hozzányomta a mellem... mikor Levi rákapott a cicire... a hölgy távozott...
Szólhattam volna utána,h van kérdésem... de láttam,h fölösleges...
Éjszakára elvitték a kisbabát és éjjel hozák mikor sírt. Akkor egy másik hölgy jött... akkor kedvesebbnek tűnt és picivel több infót is adott, mint az első... de azért ez sem volt maga a csoda...
A nappalok mindig jobban teltek, mert Balázs amikor csak lehetett és tudott, ott volt velem, velünk.
Hívtunk egy csecsemős hölgyet, aki nagyon kedves volt. Megkértem,h mutassa meg a pelusozást és leginkább a köldökcsonk kezelését. Megtette... viszont az elején volt egy kis "vita" miszerint, ha megmutatja akkor már nekem kell ellátni a babát éjjel is, ha nem mutatja meg, akkor elviszik éjjelre.
A sebem és a kis "tököm" miatt viszont tuti,h nem tudtam volna ellátni segítség nélkül... De meggyőztem a nénit,h nappal menni fog a dolog... és akkor nekik sem lesz "baj" vele... de éjjel még visszavinném, mert elég korlátozott vagyok...
így is lett.
23óra felé vitték el tőlem Levit és megbeszéltük,h hozzák majd éjjel... Egész éjszaka félálomban voltam, mert fél szemmel azt lestem,h mikor nyjlik az ajtó... nem nyílt... úgyhogy 3 körül szépen kiballagtam... én és a tök... megnézni,h mi van már?
Leráztak,h nem sír, úgyhogy húzzak vissza pihenni... Na nekem NE mondják,h egész éjjel nem éhezett meg... de ha így is volt... akkor is elvártam volna,h hozzák be...
A következő napon elég nyugtalan volt Levi, állandóan éhes volt /olyan cukin mutatja,h enne :)/ és gyakorlatilag szinte egész nap cicizett. Sajnos a melleim olyan sebeket szenvedtek,h semmi, még a levegő sem tudott hozzáérni... Visítottam, sírtam, pelusra haraptam a fájdalomtól... és persze jól leizzadtam közben mikor mellre tettem Levit.
Balázs hozott bimbóvédőt... amit nem tudtam használni... aztán jött egy hölgy, aki "véletlenül" megemlítette,h nagyon sokat fogyott a gyerek... mondom oké, mit tehetünk?
megmutatta,h hogyan használjam a bimbóvédőt. Azzal is iszonyúan fájt... mind1. Aznap a program a szopi volt... Vittem méregetni szopik előtt-után... egyszer sem volt mérhető mennyiség... egyre jobban aggódtam, mert a szívem megszakadt,h Levente éhezik... és veszélybe került az is,h hazajöjjünk... Az pedig ördögi kör lett volna... Mert a kórházban aztán nem indult volna meg a tejem...
Estére már annyira rettenetesen sírt szegénykém,h kimentem a csecsemősökhöz,h most azonnal segítsenek...
Kiderült,h szinte semmi tejem nincs még... Szuper,h ez ilyenkor derül ki...
Nem érdekelt semmi. Rácuppantam a csecsemősökre és addig ugráltam a nyakukon míg nem segítettek. 10kor volt mikor kimentem hozzájuk. Akkor szopiztunk fél órát... mérhetetlen... így kapott tápszert kiegészítésként, mert éhezett szegény.
Abban maradtunk,h 3óránként kaphat tápszert. Olyankor jövünk. Levi egyébként óramű pontossággal tartotta az időt, úgyhogy 3óra múlva mentünk... szopi... mérhetetlen... tápszer.... következö 3 óra szopi... minimális adagot evett... tápszer... A következő tápszerezésre már nem kellett vinnem, mert evett eleget.
Magam is meglepődtem, mikor könyörögtem Levinek,h egyen-egyen,mert ezen múlik a hazajutásunk. A kisfiú pedig szuper volt, mert 25 grammot betolt :)
Ja! Éjszaka még kiderült az is,h fel kellene vágni a gyerek nyelvét. Láttam én is,h mi a helyzet, de gondoltam ha látja őt az orvos akkor talán neki kéne észre vennie...
Haza indulás előtt fel is vágták neki... látszólag szarul egyébként... szuper...
Volt még egy érthetetlen dolog számomra -valójában minden az volt szinte - de Levi szombaton 12:40-kor született. Vasárnap délelőtt bejött egy cscsemős hölgy,h ő született hajnalba, ugye? /ezt megkérdezte a szobatársamtól is.../ mondtuk,h nem. Hát jó, de neki Levit el kell vinnie... orvosi vizsgálatra néztem rá,h miért? Ő meg csak morgott az orra alatt,h nem érti... ha tegnap 1körül született,h lehet,h nem látta még a doki...
Szóval igazi fejetlenség, bolondok háza...
Nyilván kicsit más lett volna a helyzet,ha nem hétvégén szülök, mert hétfőn kicsit jobban beindultak a dolgok... jöttek a papírok miatt. Jött egy kedves szopi segítő lány. Ő tényleg hasznos volt... de előtte semmi...
Nagyon megviseltek azok a napok... őszintén mondom,h nem bírtam volna ki ott egy perccel sem többet. Úgyhogy úgy döntöttem,h ha csak és kizárólag a tejtermelődés miatt nem engednének aznap haza... akkor saját felelősségre távozunk. De ott nem maradunk egy percet sem. Természetesen, ha saárgaság vagy bármi más lépett volna fel, akkor kibírok még 1-2 sok napot is, ha Levinek ez a jó. De egyébként iszkiri haza...
Az itthoni napokról egy másik bejegyzésebn fogok írni. Ég és föld! :)
Sajnos nem volt szabad 1 ágyas szoba, így 2ágyasba kerültem. Volt már ott egy kismama a kislányával. Egyébként kedves lány volt, nem ez a baj, csak hát jobban éreztem volna magam egyedül... főleg a császár után rögtön, mikor csak ott feküdtem...
De tényleg ez volt a végére a legeslegkevesebb...
A dolog ott kezdődött,h nem kaptuk meg a lehetőséget a mi intim 2óránkra hármasban, pedig a császár előtt direkt rákérdeztem,h ez UGYE lesz? Megnyugtattak,h igen... Hát nem volt... Rögtön a császár után toltak a szobába...
Majdnem könyörögnöm kellett,h hozzák már be... Végül Balázs elment és utána járt,h hol a gyerek? Végül ő hozta be egy kocsiba... Csak az ujjam hegyével értem el őt benne... Szörnyű érzés,h ott a kisbabád, aki még nem is olyan régen a pocakodban volt... most meg ott van melletted de hozzá sem tudsz érni, nemhogy megsimogatni, megölelgetni, megpuszilgatni... Aztán persze Balázst "hazazavarták" - persze nem ment soha rögtön... nem ám - viszont, mikor ő elment akkor visszavitte Levit a csecsemősökhöz.
Aztán este mikor "kimosdattak" és felkeltem, utána behozta Balázs a kisfiút és meg akartam próbálni szoptatni. Balázs megkért egy csecsemőst,h segjtsen...
Hát ilyen segítséget kapjon az ember... Gyakorlatilag a kezembe adta a gyereket és hozzányomta a mellem... mikor Levi rákapott a cicire... a hölgy távozott...
Szólhattam volna utána,h van kérdésem... de láttam,h fölösleges...
Éjszakára elvitték a kisbabát és éjjel hozák mikor sírt. Akkor egy másik hölgy jött... akkor kedvesebbnek tűnt és picivel több infót is adott, mint az első... de azért ez sem volt maga a csoda...
A nappalok mindig jobban teltek, mert Balázs amikor csak lehetett és tudott, ott volt velem, velünk.
Hívtunk egy csecsemős hölgyet, aki nagyon kedves volt. Megkértem,h mutassa meg a pelusozást és leginkább a köldökcsonk kezelését. Megtette... viszont az elején volt egy kis "vita" miszerint, ha megmutatja akkor már nekem kell ellátni a babát éjjel is, ha nem mutatja meg, akkor elviszik éjjelre.
A sebem és a kis "tököm" miatt viszont tuti,h nem tudtam volna ellátni segítség nélkül... De meggyőztem a nénit,h nappal menni fog a dolog... és akkor nekik sem lesz "baj" vele... de éjjel még visszavinném, mert elég korlátozott vagyok...
így is lett.
23óra felé vitték el tőlem Levit és megbeszéltük,h hozzák majd éjjel... Egész éjszaka félálomban voltam, mert fél szemmel azt lestem,h mikor nyjlik az ajtó... nem nyílt... úgyhogy 3 körül szépen kiballagtam... én és a tök... megnézni,h mi van már?
Leráztak,h nem sír, úgyhogy húzzak vissza pihenni... Na nekem NE mondják,h egész éjjel nem éhezett meg... de ha így is volt... akkor is elvártam volna,h hozzák be...
A következő napon elég nyugtalan volt Levi, állandóan éhes volt /olyan cukin mutatja,h enne :)/ és gyakorlatilag szinte egész nap cicizett. Sajnos a melleim olyan sebeket szenvedtek,h semmi, még a levegő sem tudott hozzáérni... Visítottam, sírtam, pelusra haraptam a fájdalomtól... és persze jól leizzadtam közben mikor mellre tettem Levit.
Balázs hozott bimbóvédőt... amit nem tudtam használni... aztán jött egy hölgy, aki "véletlenül" megemlítette,h nagyon sokat fogyott a gyerek... mondom oké, mit tehetünk?
megmutatta,h hogyan használjam a bimbóvédőt. Azzal is iszonyúan fájt... mind1. Aznap a program a szopi volt... Vittem méregetni szopik előtt-után... egyszer sem volt mérhető mennyiség... egyre jobban aggódtam, mert a szívem megszakadt,h Levente éhezik... és veszélybe került az is,h hazajöjjünk... Az pedig ördögi kör lett volna... Mert a kórházban aztán nem indult volna meg a tejem...
Estére már annyira rettenetesen sírt szegénykém,h kimentem a csecsemősökhöz,h most azonnal segítsenek...
Kiderült,h szinte semmi tejem nincs még... Szuper,h ez ilyenkor derül ki...
Nem érdekelt semmi. Rácuppantam a csecsemősökre és addig ugráltam a nyakukon míg nem segítettek. 10kor volt mikor kimentem hozzájuk. Akkor szopiztunk fél órát... mérhetetlen... így kapott tápszert kiegészítésként, mert éhezett szegény.
Abban maradtunk,h 3óránként kaphat tápszert. Olyankor jövünk. Levi egyébként óramű pontossággal tartotta az időt, úgyhogy 3óra múlva mentünk... szopi... mérhetetlen... tápszer.... következö 3 óra szopi... minimális adagot evett... tápszer... A következő tápszerezésre már nem kellett vinnem, mert evett eleget.
Magam is meglepődtem, mikor könyörögtem Levinek,h egyen-egyen,mert ezen múlik a hazajutásunk. A kisfiú pedig szuper volt, mert 25 grammot betolt :)
Ja! Éjszaka még kiderült az is,h fel kellene vágni a gyerek nyelvét. Láttam én is,h mi a helyzet, de gondoltam ha látja őt az orvos akkor talán neki kéne észre vennie...
Haza indulás előtt fel is vágták neki... látszólag szarul egyébként... szuper...
Volt még egy érthetetlen dolog számomra -valójában minden az volt szinte - de Levi szombaton 12:40-kor született. Vasárnap délelőtt bejött egy cscsemős hölgy,h ő született hajnalba, ugye? /ezt megkérdezte a szobatársamtól is.../ mondtuk,h nem. Hát jó, de neki Levit el kell vinnie... orvosi vizsgálatra néztem rá,h miért? Ő meg csak morgott az orra alatt,h nem érti... ha tegnap 1körül született,h lehet,h nem látta még a doki...
Szóval igazi fejetlenség, bolondok háza...
Nyilván kicsit más lett volna a helyzet,ha nem hétvégén szülök, mert hétfőn kicsit jobban beindultak a dolgok... jöttek a papírok miatt. Jött egy kedves szopi segítő lány. Ő tényleg hasznos volt... de előtte semmi...
Nagyon megviseltek azok a napok... őszintén mondom,h nem bírtam volna ki ott egy perccel sem többet. Úgyhogy úgy döntöttem,h ha csak és kizárólag a tejtermelődés miatt nem engednének aznap haza... akkor saját felelősségre távozunk. De ott nem maradunk egy percet sem. Természetesen, ha saárgaság vagy bármi más lépett volna fel, akkor kibírok még 1-2 sok napot is, ha Levinek ez a jó. De egyébként iszkiri haza...
Az itthoni napokról egy másik bejegyzésebn fogok írni. Ég és föld! :)
2012. február 11., szombat
Megszületett! :)
Sokáih úgy képzeltem,h ez lesz a legfergetegesebb bejegyzésem... Előre szólok,h nem...
Eddig azért is nem szívenes írtam róla, mert próbáltam annyira összeszedni magam,h ne hirtelen felindulásból és kicsit feldolgozva a történteket, már tisztább képet festhessek róla.
Péntek este az utolsó talin még minden a régi volt. /az éjszaka egész normálisan telt... picit ment a hasam... de egy ilyen nagyon várt esemény előtt, talán ez a legkevesebb :)/
Szombaton reggelre 2cm-re ki voltam tágulva. Örültünk nagyon a dokimmal. Bizakodva indultunk neki a szülésnek :) /én alapból is :)/
Becuccoltunk, átöltöztünk... megkínáltak beöntéssel... mi baj lehet alapon... hát legyen. Egyáltalán nem volt olyan rossz,h ne lehetne kibírni...
Aztán jött az infúzió. Óvatosan érkeztek a fájások. Teljesen kibírható volt... Aztán egy Uh, ahol a dokim és egy másik doki is megnéztek... nem örültek, mert Levente az állával felfelé tartotta a fejét...
Meglátjuk mi lesz...
Közben jött az EDA bekötése. Nem mondom,h kellemes volt... nehezen is lehetett belém dőfni :) De sikerült. Meg lettem dícsérve.
Ekkor már annyira jó volt minden :) Jöttek az egyre erősebb fájások, rendben volt a ctg... én vígam tűrtem, szinte alig éreztem az egészet.
Balázs írtó cuki volt :) Végig mellettem maradt. Szóval jó volt.
Közben burkot repesztettek. Hát ez is semmiség volt. Tényleg.
12-re szépen csendben 8cm-re tágultam. Minden oké volt. Vidámak voltunk :)
Aztán ahogy figyelgettem a ctg-t azt láttam,h valami nem biztos,h oké. /Ezt onnan gondoltam,h a dokimtól tudtam,h nem olyan jó, ha a fájásoknál csökken a szívhang, tehát nem egyenletes a felső "csík" Na nekünk nem volt az. Bejött a szülésznőm többször is csekkolni. Aztán megkérdeztem,h mizu? Mondta,h nem tetszik neki a szívhang.... Megvizsgált. Jött a dokim. Ő is.
Döntött:
Császár.
Ettől a pillanattól nem emlékszem mindenre... Egyedül arra,h azt mondta,h várhatunk, de szerinte fölösleges, mert úgyis császár lesz a vége...
Levente a fájásoknál jól lejött, aztán szépen vissza is "kúszott"
Szóval császár... Persze eltörött a mécses... mindenki vigasztalt... Persze nem bömböltem, csak pityeregtem... De nem nagyon voltam "magamnál" Szóval a dokim infói el sem jutottak az agyamig...
Jött a horror...
Egy kis "kellemes" bevezetővel... egy kb. 30 kg-os műtős fiú "rakosgatott" ide-oda... rettentő megalázó volt már ez a része is....
A továbbiakban... ugye készül az ember arra,h a szülésnél ott lesz ő, a párja -ebben az esetben- a dokija és a szülésznő.... pont.
Igen... nos a császárnál másik "ezer" ember jelent meg... én meg ott feküdtem az asztalon, semmiben, mozdulatlanul, mint egy db hús... a megalázó rész következő pontja ez volt.
Némileg enyhültek a problémáim, mikor Balázs beért. De nem mondom,h jól éreztem magam. Aztán elkezdődött a "buli" - a buli, amit annyira másképpen képzeltem,h ég és föld... - Itt hozzá is tenném gyorsan,h valószínűleg az is elég nagy baj volt,h nálam nem volt benne a pakliban a császár, mint lehetőség. A dokim rengetegszer mondta,h 50-50% de én nem akartam bevonzani, így egyáltalán nem adtam lehetőséget ennek a verziónak... kellett volna...
Persze igaz,h "mindent érezni fogsz csak a fájdalmat nem" de az minden... na az azért elég durva...
Abban a pár percben kapcsoltam csak ki, mikor hallottam,h felsírt a kisfiam és láttam, ahogy vizsgálgatják aztán /vagy előtte... ezt nem tudom... odahozta hozzám a szülésznőm és megpuszilgathattam. Aztán rögtön küldtem vele Balázst... "én megleszek" alapon... na... meg persze... Azért nem annyira...
Aztán végeztünk... 150 cm-es műtős fiú vissza... újabb pakolászás...
Toltak a szobába... 2ágyas... már volt bent egy anyuka a kislányával...
Áttettek az ágyamra... megint feküdtem, mint egy db hús a vágóhídon... Közben állandóan kérdezgettem,h hol a férjem? Hol a fiam? Miért nem lehetünk együtt 2órát hármasban? /ezt a mai napig nem tudtam meg... soha nem is fogom sztem. De MINDIG bántani fog a dolog.
Szóval nem volt cicire téve és hiába kértem a nővért, aki ellátott,h hozzák be... nem, mert pihenni kell... mert úgysem tudom szoptatni az infúzió miatt... stb.
Aztán Balázs behozta, bebugyolálva és kis kocsiban... Legkorábban este 7 felé foghattam a kezembe...
írtó mérges voltam, de tehetetlen. Igen... az egész alatt tehetetlen voltam és ez volt a másik, amitől kikészültem.
Az,h van egy nagy vágás a hasamon,h nem nagyon tudok mozdulni és,h egyáltalán egy vadidegen helyen vagyok... idegen emberekkel -kivéve Balázs persze- szóval volt elég bajom.
Este már sétáltam, a kis limbótökömmel az oldalamon, amin kivezették a vágástól a "trutyit" Ez a kis tök elég durván megnehezítette a következő 2 napomat...
Éjjel hozták Levit szopizni... mondanom sem kell,h 0 infóval,h hogy fogjam meg, hogy adjam oda neki a cicit... szóval egyáltalán mit csináljak... Jó... De a kórházi napokról sztem lesz egy külön bejegyzés... nem olyan pozitív fajta...
Szóval nem is ragoznám tovább... Ha nem a gyerekem születéséről lenne szó, azt mondanám,h életem legszörnyűbb élménye volt... Itt jön a kérdés,h Miért? A dokim szuper volt, a szülésznőm szintén. Egyszerűen nem voltam felkészülve ilyesmire... Ez lehetett a legnagyobb baj. Vagy nemtom. Mindenesetre azt hiszem,h a tervezett 3 gyerekből.... jócskán le fogunk adni... kb. egyre... Mert én ezt még 1x nem akarom átélni. Leviért mármikor, akárhányszor, de ennyi. Érte.
Aztán persze a következő sokk... Mikor itthon megláttam magam a tükörben... teljes valómban... olyan keserves sírás tört rám,h hosszú ideig kuporogtam a fürdőben és Balázs próbált vigasztalni... nem igazán sikerült neki... Pedig soha nem voltam egy olyan hiú ember, akinek folyton "tökéletesnek" kell lennie a hajának, testének,... semminek...De ez a látvány... Ez a tönkrement test... Ez én voltam... Én vagyok... Nem mondom,h ezt már feldolgoztam, de azért elég jó uton haladok felé már... aztán lehet,h lesz még mélypont...
Szerencse a szerencsétlenségben,h a dokim szuper. Felszívódó varrataim vannak. Nem lesz varratszedés. Legalább ez... :)
Illetve a nagy "nyomoromban" sztem el is felejtettm,h fájjon a sebem... nem mondom,h a kórházban ugráltam... főleg a "tök" miatt... de mikor azt kivették sokkal jobb lett... Viszont előtte sem voltam "gáz" Már első este sem kellett bevennem a fájdalomcsillapítót... De utána sem szedtem egyet sem... Nem kellett... Fájt picit, de ennél fájt már sokkal jobban is néhány dolog... / a legújabbak egyike a szopi... :D hogy ilyen aktuális legyek/
Jaaa! Hogy miért is kellett császár?
Nos, Levi továbbra is állal felfelé tartotta a fejét... Úgy meg ugye nem szerencsés...
A dokim mikor látta rajtam,h sokkot kaptam a császár szó hallatán... felajánlotta,h várhatunk még, de ugye felesleges... Én úgy voltam vele,h NE várjunk. ha mindenképpen ez a vége, akkor meg pláne. A gyereknek egészségesen kell megszületnie és ez nem akarom,h rajtam bukjon. Ne várjunk. Ráadásul akkor tényleg az lebegett a szemem előtt,h ha 13 óra előtt megszületik a kisfiú, akkor kedden már engednek haza és nem kell szerdáig ott rostokolni... Ez is óriási szerencse volt, mert tuti kezelésre szorultam volna lelkileg, ha még egy perccel -nemhogy egy nappal- többet kell ott lennünk...
Jajj... csapongok... szóval nem jól tartotta a fejét és végül kiderült az is,h hiába tartotta volna ő jól...
Végesek a kapacitásaim.... A medence csontjaim bizonyos ponton szűkebbek, mint a kislegény buksija. Szóval... ő aztán sajnos nem tudott volna ígysem-úgysem kibújni..
Nade!
Mindezek ellenére...Csoda az egész.
Levente 2012.02.04-én 12:40-kor, 4250 grammal és 57 cm-rel született meg. És GYÖNYÖRŰ! CSODÁLATOS. IMÁDOM!
A többi már csak részlet kérdés ugye... Ő tényleg mindenért kárpótol!
Na! Kicsit bő lére eresztettem... és nem is fejtettem ki mindent olyan nagyon részletesen... de "dióhéjban" ez az én szülésem /bár ez a szó itt kicsit nevetséges... csak kiemelték belőlem a gyereket... ez meg nem szülés... és itt kérek bocsánatot minden anyukától, akinek császárral született a gyermeke és nem így gondolja... lehet,h egyszer én is tudom majd így gondolni... remélem/
A továbbiakról pedig... majd egy következő bejegyzésben... Abban már próbálok kevésbé csapongó lenni. :)
Eddig azért is nem szívenes írtam róla, mert próbáltam annyira összeszedni magam,h ne hirtelen felindulásból és kicsit feldolgozva a történteket, már tisztább képet festhessek róla.
Péntek este az utolsó talin még minden a régi volt. /az éjszaka egész normálisan telt... picit ment a hasam... de egy ilyen nagyon várt esemény előtt, talán ez a legkevesebb :)/
Szombaton reggelre 2cm-re ki voltam tágulva. Örültünk nagyon a dokimmal. Bizakodva indultunk neki a szülésnek :) /én alapból is :)/
Becuccoltunk, átöltöztünk... megkínáltak beöntéssel... mi baj lehet alapon... hát legyen. Egyáltalán nem volt olyan rossz,h ne lehetne kibírni...
Aztán jött az infúzió. Óvatosan érkeztek a fájások. Teljesen kibírható volt... Aztán egy Uh, ahol a dokim és egy másik doki is megnéztek... nem örültek, mert Levente az állával felfelé tartotta a fejét...
Meglátjuk mi lesz...
Közben jött az EDA bekötése. Nem mondom,h kellemes volt... nehezen is lehetett belém dőfni :) De sikerült. Meg lettem dícsérve.
Ekkor már annyira jó volt minden :) Jöttek az egyre erősebb fájások, rendben volt a ctg... én vígam tűrtem, szinte alig éreztem az egészet.
Balázs írtó cuki volt :) Végig mellettem maradt. Szóval jó volt.
Közben burkot repesztettek. Hát ez is semmiség volt. Tényleg.
12-re szépen csendben 8cm-re tágultam. Minden oké volt. Vidámak voltunk :)
Aztán ahogy figyelgettem a ctg-t azt láttam,h valami nem biztos,h oké. /Ezt onnan gondoltam,h a dokimtól tudtam,h nem olyan jó, ha a fájásoknál csökken a szívhang, tehát nem egyenletes a felső "csík" Na nekünk nem volt az. Bejött a szülésznőm többször is csekkolni. Aztán megkérdeztem,h mizu? Mondta,h nem tetszik neki a szívhang.... Megvizsgált. Jött a dokim. Ő is.
Döntött:
Császár.
Ettől a pillanattól nem emlékszem mindenre... Egyedül arra,h azt mondta,h várhatunk, de szerinte fölösleges, mert úgyis császár lesz a vége...
Levente a fájásoknál jól lejött, aztán szépen vissza is "kúszott"
Szóval császár... Persze eltörött a mécses... mindenki vigasztalt... Persze nem bömböltem, csak pityeregtem... De nem nagyon voltam "magamnál" Szóval a dokim infói el sem jutottak az agyamig...
Jött a horror...
Egy kis "kellemes" bevezetővel... egy kb. 30 kg-os műtős fiú "rakosgatott" ide-oda... rettentő megalázó volt már ez a része is....
A továbbiakban... ugye készül az ember arra,h a szülésnél ott lesz ő, a párja -ebben az esetben- a dokija és a szülésznő.... pont.
Igen... nos a császárnál másik "ezer" ember jelent meg... én meg ott feküdtem az asztalon, semmiben, mozdulatlanul, mint egy db hús... a megalázó rész következő pontja ez volt.
Némileg enyhültek a problémáim, mikor Balázs beért. De nem mondom,h jól éreztem magam. Aztán elkezdődött a "buli" - a buli, amit annyira másképpen képzeltem,h ég és föld... - Itt hozzá is tenném gyorsan,h valószínűleg az is elég nagy baj volt,h nálam nem volt benne a pakliban a császár, mint lehetőség. A dokim rengetegszer mondta,h 50-50% de én nem akartam bevonzani, így egyáltalán nem adtam lehetőséget ennek a verziónak... kellett volna...
Persze igaz,h "mindent érezni fogsz csak a fájdalmat nem" de az minden... na az azért elég durva...
Abban a pár percben kapcsoltam csak ki, mikor hallottam,h felsírt a kisfiam és láttam, ahogy vizsgálgatják aztán /vagy előtte... ezt nem tudom... odahozta hozzám a szülésznőm és megpuszilgathattam. Aztán rögtön küldtem vele Balázst... "én megleszek" alapon... na... meg persze... Azért nem annyira...
Aztán végeztünk... 150 cm-es műtős fiú vissza... újabb pakolászás...
Toltak a szobába... 2ágyas... már volt bent egy anyuka a kislányával...
Áttettek az ágyamra... megint feküdtem, mint egy db hús a vágóhídon... Közben állandóan kérdezgettem,h hol a férjem? Hol a fiam? Miért nem lehetünk együtt 2órát hármasban? /ezt a mai napig nem tudtam meg... soha nem is fogom sztem. De MINDIG bántani fog a dolog.
Szóval nem volt cicire téve és hiába kértem a nővért, aki ellátott,h hozzák be... nem, mert pihenni kell... mert úgysem tudom szoptatni az infúzió miatt... stb.
Aztán Balázs behozta, bebugyolálva és kis kocsiban... Legkorábban este 7 felé foghattam a kezembe...
írtó mérges voltam, de tehetetlen. Igen... az egész alatt tehetetlen voltam és ez volt a másik, amitől kikészültem.
Az,h van egy nagy vágás a hasamon,h nem nagyon tudok mozdulni és,h egyáltalán egy vadidegen helyen vagyok... idegen emberekkel -kivéve Balázs persze- szóval volt elég bajom.
Este már sétáltam, a kis limbótökömmel az oldalamon, amin kivezették a vágástól a "trutyit" Ez a kis tök elég durván megnehezítette a következő 2 napomat...
Éjjel hozták Levit szopizni... mondanom sem kell,h 0 infóval,h hogy fogjam meg, hogy adjam oda neki a cicit... szóval egyáltalán mit csináljak... Jó... De a kórházi napokról sztem lesz egy külön bejegyzés... nem olyan pozitív fajta...
Szóval nem is ragoznám tovább... Ha nem a gyerekem születéséről lenne szó, azt mondanám,h életem legszörnyűbb élménye volt... Itt jön a kérdés,h Miért? A dokim szuper volt, a szülésznőm szintén. Egyszerűen nem voltam felkészülve ilyesmire... Ez lehetett a legnagyobb baj. Vagy nemtom. Mindenesetre azt hiszem,h a tervezett 3 gyerekből.... jócskán le fogunk adni... kb. egyre... Mert én ezt még 1x nem akarom átélni. Leviért mármikor, akárhányszor, de ennyi. Érte.
Aztán persze a következő sokk... Mikor itthon megláttam magam a tükörben... teljes valómban... olyan keserves sírás tört rám,h hosszú ideig kuporogtam a fürdőben és Balázs próbált vigasztalni... nem igazán sikerült neki... Pedig soha nem voltam egy olyan hiú ember, akinek folyton "tökéletesnek" kell lennie a hajának, testének,... semminek...De ez a látvány... Ez a tönkrement test... Ez én voltam... Én vagyok... Nem mondom,h ezt már feldolgoztam, de azért elég jó uton haladok felé már... aztán lehet,h lesz még mélypont...
Szerencse a szerencsétlenségben,h a dokim szuper. Felszívódó varrataim vannak. Nem lesz varratszedés. Legalább ez... :)
Illetve a nagy "nyomoromban" sztem el is felejtettm,h fájjon a sebem... nem mondom,h a kórházban ugráltam... főleg a "tök" miatt... de mikor azt kivették sokkal jobb lett... Viszont előtte sem voltam "gáz" Már első este sem kellett bevennem a fájdalomcsillapítót... De utána sem szedtem egyet sem... Nem kellett... Fájt picit, de ennél fájt már sokkal jobban is néhány dolog... / a legújabbak egyike a szopi... :D hogy ilyen aktuális legyek/
Jaaa! Hogy miért is kellett császár?
Nos, Levi továbbra is állal felfelé tartotta a fejét... Úgy meg ugye nem szerencsés...
A dokim mikor látta rajtam,h sokkot kaptam a császár szó hallatán... felajánlotta,h várhatunk még, de ugye felesleges... Én úgy voltam vele,h NE várjunk. ha mindenképpen ez a vége, akkor meg pláne. A gyereknek egészségesen kell megszületnie és ez nem akarom,h rajtam bukjon. Ne várjunk. Ráadásul akkor tényleg az lebegett a szemem előtt,h ha 13 óra előtt megszületik a kisfiú, akkor kedden már engednek haza és nem kell szerdáig ott rostokolni... Ez is óriási szerencse volt, mert tuti kezelésre szorultam volna lelkileg, ha még egy perccel -nemhogy egy nappal- többet kell ott lennünk...
Jajj... csapongok... szóval nem jól tartotta a fejét és végül kiderült az is,h hiába tartotta volna ő jól...
Végesek a kapacitásaim.... A medence csontjaim bizonyos ponton szűkebbek, mint a kislegény buksija. Szóval... ő aztán sajnos nem tudott volna ígysem-úgysem kibújni..
Nade!
Mindezek ellenére...Csoda az egész.
Levente 2012.02.04-én 12:40-kor, 4250 grammal és 57 cm-rel született meg. És GYÖNYÖRŰ! CSODÁLATOS. IMÁDOM!
A többi már csak részlet kérdés ugye... Ő tényleg mindenért kárpótol!
Na! Kicsit bő lére eresztettem... és nem is fejtettem ki mindent olyan nagyon részletesen... de "dióhéjban" ez az én szülésem /bár ez a szó itt kicsit nevetséges... csak kiemelték belőlem a gyereket... ez meg nem szülés... és itt kérek bocsánatot minden anyukától, akinek császárral született a gyermeke és nem így gondolja... lehet,h egyszer én is tudom majd így gondolni... remélem/
A továbbiakról pedig... majd egy következő bejegyzésben... Abban már próbálok kevésbé csapongó lenni. :)
2012. február 3., péntek
Legutolsó
Fura... izgalmas... hihetetlen...
Egyszerűen felfogni is nehéz,h holnap már kisbabánk lesz :) Azért, nem véletlenül van úgy,h a szülés beindulása váratlan... lehetetlen ez a helyzet,h tudjuk,h holnap lesz a nagy nap... nem tudom,h mennyire fog menni az éjszakai alvás ma este... Már tegnap is sokáig kattogtam azon,h mi lesz-hogy lesz... hát ma éjjel nemtom... bízom benne,h fogunk tudni pihenni kicsit.
Rengeteg minden kavarog bennem... Egyrészt az,h mi mindent akarok még ma megcsinálni, elintézni... a másik pedig a ma esti vizsgálat és utolsó egyeztetés a dokimmal. Nagyon nagyon drukkolok,h azt igazolja az esti vizsgálat,h TISZTA a magztvíz és ezzel elkerüljük a császárt és szombaton reggel indulhasson a természetes szülés :) /már amennyire egy indítás lehet természetes persze.../ Szóval sok-sok dolog, amit át kell gondolnom, ki kell találnom és olyan is, amit sajnos nem tudok befolyásolni... Az utóbbi a legrosszabb persze.
Magára a szülésre, a részleteire, a lehetséges problémkra, fájdalmakra továbbra sem gondolok... Nem hiszem,h jobb lenne, ha állandóan ezeken pörögnék... Bízom az orvosomban, a szülésznőmben és magamban is bízom annyira,h tudjam,h minden rendben lesz!
De ez a nap... még csak fél9 és még sok-sok tennivaló van előttem, de már most is írtó izgatott vagyok... nem tudom ez egyáltalán el fog-e múlni holnapig.
A másik fura érzés... Ma utoljára vagyok pocakos Leventével. Nagyon vártam már,h ne legyek az, mert tuti,h hiányozni fog ebből az időszakból sok-sok dolog és alapvetően szerencsésnek érzem magam,h ennyire problémamentes volt a terhességem, de mégis azért nehezebb az élet - jóval - pocakosan.
Arról pedig nem is beszélve,h ez életünk utolsó napja a kisfiunk nélkül. Holnaptól örök életünkre szülők leszünk :) Nem ijeszt meg a dolog. Tényleg nem. Izgatottan várom minden percét. Egyszerűen csak valami hihetetlen, óriási, eszméletlen korszak veszi kezdetét és egyben zár le egy régi, megszokott, szeretett/vagy nem szeretett időszakot.
Nagyon érdekes dolog ez. Csak remélni tudom,h nem őrülök meg a nap végére :D Most úgy érzem van rá némi esély, h így legyen... Aztán meglátjuk :)
Este még lehet rászánom magam egy jelentkezésre, ha kiderült,h milyen a magzatvíz állapota... De ha nem, akkor legközelebb már anyukaként jövök és dokumentálom tovább az életünket :)
Egyszerűen felfogni is nehéz,h holnap már kisbabánk lesz :) Azért, nem véletlenül van úgy,h a szülés beindulása váratlan... lehetetlen ez a helyzet,h tudjuk,h holnap lesz a nagy nap... nem tudom,h mennyire fog menni az éjszakai alvás ma este... Már tegnap is sokáig kattogtam azon,h mi lesz-hogy lesz... hát ma éjjel nemtom... bízom benne,h fogunk tudni pihenni kicsit.
Rengeteg minden kavarog bennem... Egyrészt az,h mi mindent akarok még ma megcsinálni, elintézni... a másik pedig a ma esti vizsgálat és utolsó egyeztetés a dokimmal. Nagyon nagyon drukkolok,h azt igazolja az esti vizsgálat,h TISZTA a magztvíz és ezzel elkerüljük a császárt és szombaton reggel indulhasson a természetes szülés :) /már amennyire egy indítás lehet természetes persze.../ Szóval sok-sok dolog, amit át kell gondolnom, ki kell találnom és olyan is, amit sajnos nem tudok befolyásolni... Az utóbbi a legrosszabb persze.
Magára a szülésre, a részleteire, a lehetséges problémkra, fájdalmakra továbbra sem gondolok... Nem hiszem,h jobb lenne, ha állandóan ezeken pörögnék... Bízom az orvosomban, a szülésznőmben és magamban is bízom annyira,h tudjam,h minden rendben lesz!
De ez a nap... még csak fél9 és még sok-sok tennivaló van előttem, de már most is írtó izgatott vagyok... nem tudom ez egyáltalán el fog-e múlni holnapig.
A másik fura érzés... Ma utoljára vagyok pocakos Leventével. Nagyon vártam már,h ne legyek az, mert tuti,h hiányozni fog ebből az időszakból sok-sok dolog és alapvetően szerencsésnek érzem magam,h ennyire problémamentes volt a terhességem, de mégis azért nehezebb az élet - jóval - pocakosan.
Arról pedig nem is beszélve,h ez életünk utolsó napja a kisfiunk nélkül. Holnaptól örök életünkre szülők leszünk :) Nem ijeszt meg a dolog. Tényleg nem. Izgatottan várom minden percét. Egyszerűen csak valami hihetetlen, óriási, eszméletlen korszak veszi kezdetét és egyben zár le egy régi, megszokott, szeretett/vagy nem szeretett időszakot.
Nagyon érdekes dolog ez. Csak remélni tudom,h nem őrülök meg a nap végére :D Most úgy érzem van rá némi esély, h így legyen... Aztán meglátjuk :)
Este még lehet rászánom magam egy jelentkezésre, ha kiderült,h milyen a magzatvíz állapota... De ha nem, akkor legközelebb már anyukaként jövök és dokumentálom tovább az életünket :)
2012. február 2., csütörtök
Utolsók
A mai dokis-randi eredménye egy megállapodás :)
Miszerint szombaton indítjuk a manót.... ha addig nem történik semmi...
Bár a mai vizsgálat olyan volt,h ha ettől sem történik semmi, akkor semmitől sem...
Nem vagyok benne egészen biztos, de elképzelhető,h az előbb távozott a nyákdugóm. Tényleg nem mondanám 100%-os biztossággal, de előbb-utóbb kiderül... vagy nem... végülis mindegy.
A lényeg mégiscsak az,h Levente jól van és legkésőbb szombaton, már a karomban tarthatom a kis pöttömöt :) Alig várom! :)
Sajnos van egy "rizikófaktor" amit most még leírok, aztán nem is gondolok többet rá...
Szóval holnap este talizunk még 1-et a dokimmal és megpróbálja megnézni mizu a magzatvízzel... ha zöld... na akkor császár :( De remélem ez az opció csak opció marad. A császárt el akarom kerülni! szerencsére a dokim is... így az csak végszükség esetén lesz. De ezt gyorsan el is felejtem! Hajrá természetes szülés :)
A másik dolog... Balázs már most kikészült picikét, mikor láttam,h a vizsgálat azért eléggé fájt nekem... kicsit félek mi lesz Vele a szülésnél... de akkor muszáj lesz Neki is dzsedinek lenni :) Én is az leszek :)
Már csak kettőt kell aludni és babázunk :) éljen-éljen! :)
Miszerint szombaton indítjuk a manót.... ha addig nem történik semmi...
Bár a mai vizsgálat olyan volt,h ha ettől sem történik semmi, akkor semmitől sem...
Nem vagyok benne egészen biztos, de elképzelhető,h az előbb távozott a nyákdugóm. Tényleg nem mondanám 100%-os biztossággal, de előbb-utóbb kiderül... vagy nem... végülis mindegy.
A lényeg mégiscsak az,h Levente jól van és legkésőbb szombaton, már a karomban tarthatom a kis pöttömöt :) Alig várom! :)
Sajnos van egy "rizikófaktor" amit most még leírok, aztán nem is gondolok többet rá...
Szóval holnap este talizunk még 1-et a dokimmal és megpróbálja megnézni mizu a magzatvízzel... ha zöld... na akkor császár :( De remélem ez az opció csak opció marad. A császárt el akarom kerülni! szerencsére a dokim is... így az csak végszükség esetén lesz. De ezt gyorsan el is felejtem! Hajrá természetes szülés :)
A másik dolog... Balázs már most kikészült picikét, mikor láttam,h a vizsgálat azért eléggé fájt nekem... kicsit félek mi lesz Vele a szülésnél... de akkor muszáj lesz Neki is dzsedinek lenni :) Én is az leszek :)
Már csak kettőt kell aludni és babázunk :) éljen-éljen! :)
2012. január 31., kedd
Trükkös-trükkös
Nos, minden nap egy meglepetés számomra...
Voltunk ma reggel dokinál+ctg-n. Utóbbin minden rendben. Avizsgálat után pedig abban maradtunk a dokimmal,h nem is olyan nagyon biztos a szombati indítás... Hm. Őszintén nem lett tőle rossz kedvem. Meg sem lepődtem... Mostmár nem is tudom,h vannak-e ezzel kapcsolatban érzéseim. Valahogy lesz, ez biztos :) Ennél többet meg akkor sem fogok tudni, ha nagyon akarok... úgyhogy...
Ráadásul olyan nagyon sokáig már nem húzhatja a dolgot a pici manó :)
Nade! Miért is nem biztos az indítás?
nos, azért, mert a dokim a mai vizsgálaton azt állapította meg,h a méhnyak vasárnap óta is rövidült. Ez pedig még azt is jelentheti,h nem vagyunk túl a terminuson. És ha ez így van, akkor nem szívesen indítaná be a szülést még szombaton, mert jobb lenne, ha magától beindulna...
Azt mondta,h ha túlléptük volna már a terminust, tehát fontos lenne a szombati indítás, akkor annak oka lenne. Úgy értem,h akkor nem rövidülne a méhnyak és akkor valami miatt semmi változás nem lenne, de mivel van... nem biztos egyáltalán,h nem fog magától megindulni a szülés.
Ráadásul az átlagosnál hosszabb ciklusaim miatt, ez még ésszerű és elképzelhető is lehet... könnyen.
Mindenesetre én kíváncsian várom a fejleményeket... Őszintén szólva, szívem szerint mostmár csütörtökön szülnék... igen... a gyökér dátum-mániám miatt :) Szerintem nagyon jól hangzik születési dátumnak 2012.02.02. ;) Meglátjuk, Levente is így gondolja-e? :)
Nekem talán már mindegy is, csak minden rendben legyen! :)
Voltunk ma reggel dokinál+ctg-n. Utóbbin minden rendben. Avizsgálat után pedig abban maradtunk a dokimmal,h nem is olyan nagyon biztos a szombati indítás... Hm. Őszintén nem lett tőle rossz kedvem. Meg sem lepődtem... Mostmár nem is tudom,h vannak-e ezzel kapcsolatban érzéseim. Valahogy lesz, ez biztos :) Ennél többet meg akkor sem fogok tudni, ha nagyon akarok... úgyhogy...
Ráadásul olyan nagyon sokáig már nem húzhatja a dolgot a pici manó :)
Nade! Miért is nem biztos az indítás?
nos, azért, mert a dokim a mai vizsgálaton azt állapította meg,h a méhnyak vasárnap óta is rövidült. Ez pedig még azt is jelentheti,h nem vagyunk túl a terminuson. És ha ez így van, akkor nem szívesen indítaná be a szülést még szombaton, mert jobb lenne, ha magától beindulna...
Azt mondta,h ha túlléptük volna már a terminust, tehát fontos lenne a szombati indítás, akkor annak oka lenne. Úgy értem,h akkor nem rövidülne a méhnyak és akkor valami miatt semmi változás nem lenne, de mivel van... nem biztos egyáltalán,h nem fog magától megindulni a szülés.
Ráadásul az átlagosnál hosszabb ciklusaim miatt, ez még ésszerű és elképzelhető is lehet... könnyen.
Mindenesetre én kíváncsian várom a fejleményeket... Őszintén szólva, szívem szerint mostmár csütörtökön szülnék... igen... a gyökér dátum-mániám miatt :) Szerintem nagyon jól hangzik születési dátumnak 2012.02.02. ;) Meglátjuk, Levente is így gondolja-e? :)
Nekem talán már mindegy is, csak minden rendben legyen! :)
2012. január 29., vasárnap
Maximum 6
Nem is tudom,h mit érzek pontosan...
Voltunk ma dokinál. Megvizsgált. Méhszáj "szépen megrövidült" de zárt. Levi buksija jó helyen van. Áramlás rendben, nst tökéletes... Ezek miatt persze tök boldog vagyok. Mégiscsak az a legfontosabb,h Levente jól van!
Dokival abban maradtunk,h találkozunk kedden és csütörtökön... aztán ha utána is marad a semmi... akkor szombaton reggel beköltözünk a kórházba és indítjuk a szülést.
Igen... tudom,h addig már csak 6 nap van... és ennek is örülhetnék... de őszintén szólva elég vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.
Nem is igen tudom megmagyarázni... De azt hiszem olyan "tehetetlen beletörődés" van bennem. És ezzel,h van egy időpont, amikor vége a pocakosságnak... nem is számolok azzal a lehetőséggel,h megindulhat magától is a szülés... pedig de! És erre kéne koncentrálnom, de nem megy. Minden este úgy feküdtem le az utóbbi napokban/hetekben,h "Ma éjjel szülünk!" És minden este tényleg vártam és hittem,h így lesz... nem lett... Kicsit lehangoló volt persze arra ébredni,h nem történt éjjel semmi, de minden napra, estére volt egy kicsi reményem. Félek,h ez ma megváltozik. Félek,h ezzel a pontos dátummal már nem tudom elhinni,h szombat előtt is szülhetek.
Lehet az is,h ez kellett,h legyen egy dátum , aminél tovább biztos,h nem tart a terhesség és az is lehet,h azzal,h erre a dátumra "koncentrálok" elérem azt,h ne görcsöljek rá minden este arra,h szülhetek... lehet,h ezzel elengedem kicsit magam és megindul szombat előtt magától az egész. Meglátjuk.
Mostmár bárhogy is lesz, maximum 6 nap és megölelhetem végre a pici fiamat :) Alig várom már! :)
Voltunk ma dokinál. Megvizsgált. Méhszáj "szépen megrövidült" de zárt. Levi buksija jó helyen van. Áramlás rendben, nst tökéletes... Ezek miatt persze tök boldog vagyok. Mégiscsak az a legfontosabb,h Levente jól van!
Dokival abban maradtunk,h találkozunk kedden és csütörtökön... aztán ha utána is marad a semmi... akkor szombaton reggel beköltözünk a kórházba és indítjuk a szülést.
Igen... tudom,h addig már csak 6 nap van... és ennek is örülhetnék... de őszintén szólva elég vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.
Nem is igen tudom megmagyarázni... De azt hiszem olyan "tehetetlen beletörődés" van bennem. És ezzel,h van egy időpont, amikor vége a pocakosságnak... nem is számolok azzal a lehetőséggel,h megindulhat magától is a szülés... pedig de! És erre kéne koncentrálnom, de nem megy. Minden este úgy feküdtem le az utóbbi napokban/hetekben,h "Ma éjjel szülünk!" És minden este tényleg vártam és hittem,h így lesz... nem lett... Kicsit lehangoló volt persze arra ébredni,h nem történt éjjel semmi, de minden napra, estére volt egy kicsi reményem. Félek,h ez ma megváltozik. Félek,h ezzel a pontos dátummal már nem tudom elhinni,h szombat előtt is szülhetek.
Lehet az is,h ez kellett,h legyen egy dátum , aminél tovább biztos,h nem tart a terhesség és az is lehet,h azzal,h erre a dátumra "koncentrálok" elérem azt,h ne görcsöljek rá minden este arra,h szülhetek... lehet,h ezzel elengedem kicsit magam és megindul szombat előtt magától az egész. Meglátjuk.
Mostmár bárhogy is lesz, maximum 6 nap és megölelhetem végre a pici fiamat :) Alig várom már! :)
2012. január 27., péntek
Hm-hm...
Doki ma megvizsgált.
Uh-val.
Minden rendben, aminek rendben kell lennie.
Feje nagyszerűen lent van -éljen! ez is valami-
Dokim szerint könnyű szülés lesz... Főleg, ha jó fájásaim lesznek /jelentsen ez bármit... mert én nem tudom,h egy fájás hogyan lehet jó vagy rossz.../
Hát úgy legyen, ahogy mondta! Én lennék a legboldogabb meg persze Levente,h nem kell ott gyűrődnie egy csomót szegénykémnek :)
Ami pedig a népi hagyományokat illeti /szexelj, h beinduljon a szülés, takaríts, járj-kelj,h beinduljon a szülés.... na ezek nálunk NEM működnek.../
Ma már odáig jutottam,h takarítottam... úgyhogy az egész lakás csillog-villog, nincs vasalatlan ruha a helyszínen... még mosatlan edény sem... semmi... és a gyerekem még mindig vígan csukladozik és ficereg a pocakban... Még bízom az éjszakában és a holnapban... 28-a lesz. Végül is ez az utolsó kiírt időpont, ami szóba jött... Addig még bírom... hogy utána mi lesz... Attól kicsit félek! :( Nem várom! Nem akarom!
Ennek a gyereknek éjjel el kell indulnia a megszületés útján! Pont.
Ha meg nem... vasárnap délelőtt elballagunk egy újabb vizsgálatra... méhszáj tapi is lesz... Aztán meglátjuk....
Uh-val.
Minden rendben, aminek rendben kell lennie.
Feje nagyszerűen lent van -éljen! ez is valami-
Dokim szerint könnyű szülés lesz... Főleg, ha jó fájásaim lesznek /jelentsen ez bármit... mert én nem tudom,h egy fájás hogyan lehet jó vagy rossz.../
Hát úgy legyen, ahogy mondta! Én lennék a legboldogabb meg persze Levente,h nem kell ott gyűrődnie egy csomót szegénykémnek :)
Ami pedig a népi hagyományokat illeti /szexelj, h beinduljon a szülés, takaríts, járj-kelj,h beinduljon a szülés.... na ezek nálunk NEM működnek.../
Ma már odáig jutottam,h takarítottam... úgyhogy az egész lakás csillog-villog, nincs vasalatlan ruha a helyszínen... még mosatlan edény sem... semmi... és a gyerekem még mindig vígan csukladozik és ficereg a pocakban... Még bízom az éjszakában és a holnapban... 28-a lesz. Végül is ez az utolsó kiírt időpont, ami szóba jött... Addig még bírom... hogy utána mi lesz... Attól kicsit félek! :( Nem várom! Nem akarom!
Ennek a gyereknek éjjel el kell indulnia a megszületés útján! Pont.
Ha meg nem... vasárnap délelőtt elballagunk egy újabb vizsgálatra... méhszáj tapi is lesz... Aztán meglátjuk....
2012. január 26., csütörtök
Nem akarom :(
Voltam ma ctg-n.
Elkeserítő volt... nem az eredmény. Azzal nem is igen törődöm. Úgysem számít olyan nagyon, ami a méhösszehúzódásokat jelzi... Szülésznőm szerint nagyon jól érzi bent magát Levente :) Ennek örülök, annak viszont nem,h még nagyon sokáig is bent lehet a pocakomban :(
Rákérdeztem,h mi lesz most? Azt mondta,h egy hetet még tuti várunk és utána be kell feküdnöm a kórházba... Addig pedig 2naponta ctg. :(
Aggaszt ez az egész. Szeretném már a kezemben tartani a pici fiamat... nagyon.
A másik nagyon fontos dolog... a költözés... Ha a lehető legtovább húzzuk és meg kell várni az indítást... na akkor írtó picike lesz még Levi a költözéskor... És ezt nem akarom. Szeretném, ha lenne egy pár hetünk még itthon... De ahogy most állnak a dolgok... :(
Annyira remélem,h még a héten megszületik Levi. Annyira, de annyira szeretném!
Elkeserítő volt... nem az eredmény. Azzal nem is igen törődöm. Úgysem számít olyan nagyon, ami a méhösszehúzódásokat jelzi... Szülésznőm szerint nagyon jól érzi bent magát Levente :) Ennek örülök, annak viszont nem,h még nagyon sokáig is bent lehet a pocakomban :(
Rákérdeztem,h mi lesz most? Azt mondta,h egy hetet még tuti várunk és utána be kell feküdnöm a kórházba... Addig pedig 2naponta ctg. :(
Aggaszt ez az egész. Szeretném már a kezemben tartani a pici fiamat... nagyon.
A másik nagyon fontos dolog... a költözés... Ha a lehető legtovább húzzuk és meg kell várni az indítást... na akkor írtó picike lesz még Levi a költözéskor... És ezt nem akarom. Szeretném, ha lenne egy pár hetünk még itthon... De ahogy most állnak a dolgok... :(
Annyira remélem,h még a héten megszületik Levi. Annyira, de annyira szeretném!
2012. január 25., szerda
"Majd meglátod!" :D
Igeeeen! Sok időm van... :D ezért írok ennyit... De aggodalomra semmi ok, ez előbb-utóbb meg fog változni :)
Tegnap este beszélgettünk Balázzsal :) Vannak fura dolgai alvás közben :) Nagyon édes olyankor /is/ :) beszél hozzám hirtelen a semmiből, az éjszaka közepén... aztán meg jól visszaalszik :D Én ezeket szeretem, jókat szórakozom rajta :)
A másik "képessége" az pedig az,h ha éjjel bármilyen halkan szóltam neki, h "kicsim" azonnal felébredt! Mindig! Ez nem olyan régen megszűnt...
Tegnap viszont azt mondta,h ha azt mondanám,h szülünk, akkor tuti felébredne :D És bíztatott rá,h próbáljam ki... Mondtam,h rendben, de már itt úgy éreztem,h tök mind1, mert úgyis el fogom felejteni...
Hát nem :D Éjjel a nemtudomhanyadik pisi-kör alkalmával eszembe jutott ez a kis próba :) Szépen visszafeküdtem és vártam picit /na nem mintha arra felébredne,h kimegyek a hálóból :)/ aztán szépen halkan oda súgtam,h "Kicsim, szülünk!" Abban a pillanatban vette is a "felébredtem" levegőt :) És csak annyit kérdezett: "Tényleg vagy csak próbáltad?" :D Annyira édes volt :) És tényleg felébredt! :)
Imádom! :)
Persze gyorsan megnyugtattam,h sajnos csak próbáltam... de ügyes volt :)
Remélem ma éjjel is kipróbálhatom... csak ma valódi okkal ;)
Tegnap este beszélgettünk Balázzsal :) Vannak fura dolgai alvás közben :) Nagyon édes olyankor /is/ :) beszél hozzám hirtelen a semmiből, az éjszaka közepén... aztán meg jól visszaalszik :D Én ezeket szeretem, jókat szórakozom rajta :)
A másik "képessége" az pedig az,h ha éjjel bármilyen halkan szóltam neki, h "kicsim" azonnal felébredt! Mindig! Ez nem olyan régen megszűnt...
Tegnap viszont azt mondta,h ha azt mondanám,h szülünk, akkor tuti felébredne :D És bíztatott rá,h próbáljam ki... Mondtam,h rendben, de már itt úgy éreztem,h tök mind1, mert úgyis el fogom felejteni...
Hát nem :D Éjjel a nemtudomhanyadik pisi-kör alkalmával eszembe jutott ez a kis próba :) Szépen visszafeküdtem és vártam picit /na nem mintha arra felébredne,h kimegyek a hálóból :)/ aztán szépen halkan oda súgtam,h "Kicsim, szülünk!" Abban a pillanatban vette is a "felébredtem" levegőt :) És csak annyit kérdezett: "Tényleg vagy csak próbáltad?" :D Annyira édes volt :) És tényleg felébredt! :)
Imádom! :)
Persze gyorsan megnyugtattam,h sajnos csak próbáltam... de ügyes volt :)
Remélem ma éjjel is kipróbálhatom... csak ma valódi okkal ;)
Javul
Igen, bár tegnap kicsit kibuktam, azért érezhető javulást tapaszatalok :)
Ma már érzem annyira jól magam,h akár szülnék is ;) Igazából már tegnap este is azt mondtam,h ha éjjel menni kell, hát... részemről mehetünk... persze nem kellett... :(
Nem is tudom mit érzek már... holnap 26-a. Ez az "egyik" kiírásra szóba jöhető dátum... nem mintha számítana valamit... de jó lenne, ha számítana :) A következő dátum pedig a 28-a... addig még megpróbálok nagyon nagyon türelmes lenni... nem mondom,h könnyen megy, de sztem már annyira hozzászoktam a türelmetlenséghez,h úgy tűnik... már nem is vagyok az...
Iszonyúan idegesít,h nyavajgok,h még nem jön Levi... már saját magamat is irritálom... Szóval próbálom leépíteni magam... És elfogadni a tényeket.
Holnap ctg... Remélem tudok beszélni a dokimmal,h egyrészt hogyan tovább, mert az Uh szerint ugye holnap töltjük a 40. hetet... gondolom utána szeretne heti 1-nél többet "látni" és talán meg tudom vele beszélni,h mennyit fogunk várni, ha nem indul magától ez a pici fiú.
Addig pedig... várunk.
Ma már érzem annyira jól magam,h akár szülnék is ;) Igazából már tegnap este is azt mondtam,h ha éjjel menni kell, hát... részemről mehetünk... persze nem kellett... :(
Nem is tudom mit érzek már... holnap 26-a. Ez az "egyik" kiírásra szóba jöhető dátum... nem mintha számítana valamit... de jó lenne, ha számítana :) A következő dátum pedig a 28-a... addig még megpróbálok nagyon nagyon türelmes lenni... nem mondom,h könnyen megy, de sztem már annyira hozzászoktam a türelmetlenséghez,h úgy tűnik... már nem is vagyok az...
Iszonyúan idegesít,h nyavajgok,h még nem jön Levi... már saját magamat is irritálom... Szóval próbálom leépíteni magam... És elfogadni a tényeket.
Holnap ctg... Remélem tudok beszélni a dokimmal,h egyrészt hogyan tovább, mert az Uh szerint ugye holnap töltjük a 40. hetet... gondolom utána szeretne heti 1-nél többet "látni" és talán meg tudom vele beszélni,h mennyit fogunk várni, ha nem indul magától ez a pici fiú.
Addig pedig... várunk.
2012. január 24., kedd
Még nincs vége...
Bár azt hittem ezzel a dologgal már nem kell foglalkoznom... sajnos elég naiv voltam... a megfázás még mindig nem múlt el... nem mondom,h nem lett jobb, de ez azért nem vigasztal. Még mindig nem lenne túl "kényelmes" így szülni... mert hol kapok levegőt-hol nem... :( Ráadásul az orrfújástól tompán fáj a fejem... amire ugye nem veszek be gyógyszert, mert egyrészt fölösleges, másrészt nem olyan durva,h kelljen...
Undorító, de azt érzem,h egyre több váladék rakódik le itt-ott... és ez megintcsak nem tetszik :( Annyira bíztam benne,h ez csak 2 napig fog tartani... hiszen csak megfázás... Annyira dühös vagyok magamra,h bevállaltam ezt a "kört" maradtam volna itthon a seggemen... :( Ráadásul a ....... bkv-ra is írtó dühös vagyok, amiért 30 percet - hiába - vártam a trolira...
Na nem mintha bármi jelét érezném annak,h Levente meg akarna születni :( Ez is zavar... mármint az,h mindig újabb "remény-napot" kell választani... most pl. a megfázás miatt... azt remélem,h csak akkor jön, mikor már jól vagyok... Neki is jobb lenne, ha legalább egészségügyileg közel 100% lennék... mert másban nem tudom ezt a mértéket garantálni... :D Bár úgy látszik,h ebben sem :S
Ez bosszantó...
De a legbosszantóbb az az egészben,h minél jobban akarom,h gyógyuljak, annál kevésbé érzem,h valóban gyógyulok... Néha persze érzem magamban az erőt és azt mondom,h oké, így is indulhat a buli... de félek,h közben nagyon meggondolnám magam erről :(
Jajj, sok bajom van... de kissé elegem van már mindenből ,ami Levi érkezését késlelteti, illetve ha közvetlenül nem is ezek késleltetik, de azt az érzést keltik bennem /és ezzel azt sugallom Pufókának is/ hogy még várjunk... De ééén nem akarok már várni!
Undorító, de azt érzem,h egyre több váladék rakódik le itt-ott... és ez megintcsak nem tetszik :( Annyira bíztam benne,h ez csak 2 napig fog tartani... hiszen csak megfázás... Annyira dühös vagyok magamra,h bevállaltam ezt a "kört" maradtam volna itthon a seggemen... :( Ráadásul a ....... bkv-ra is írtó dühös vagyok, amiért 30 percet - hiába - vártam a trolira...
Na nem mintha bármi jelét érezném annak,h Levente meg akarna születni :( Ez is zavar... mármint az,h mindig újabb "remény-napot" kell választani... most pl. a megfázás miatt... azt remélem,h csak akkor jön, mikor már jól vagyok... Neki is jobb lenne, ha legalább egészségügyileg közel 100% lennék... mert másban nem tudom ezt a mértéket garantálni... :D Bár úgy látszik,h ebben sem :S
Ez bosszantó...
De a legbosszantóbb az az egészben,h minél jobban akarom,h gyógyuljak, annál kevésbé érzem,h valóban gyógyulok... Néha persze érzem magamban az erőt és azt mondom,h oké, így is indulhat a buli... de félek,h közben nagyon meggondolnám magam erről :(
Jajj, sok bajom van... de kissé elegem van már mindenből ,ami Levi érkezését késlelteti, illetve ha közvetlenül nem is ezek késleltetik, de azt az érzést keltik bennem /és ezzel azt sugallom Pufókának is/ hogy még várjunk... De ééén nem akarok már várni!
2012. január 23., hétfő
így legyen okos a kismama :D
Valószínűleg nem is én lennék, ha napokkal a szülés előtt nem lennék beteg... Igen... a pénteki kis túrám hatása... valószínűleg. Igaz, mára már elég jól vagyok. Kapok levegőt az orromon -többnyire- és már a torkom is csak kicsit fáj. Tegnap viszont nem voltam olyan nagyon jól, de a pihenés, a vitaminok és a sok citromos-mézes tea jól szerepelt :) Tegnap este már tök jól voltam... éjszaka is tudtam elég elfogadhatóan pihenni. Igaz, korán keltem és picit kómásnak érzem magam... lehet,h beiktatok egy kis szundit, hátha jót tesz :)
Szeretnék jó "passzban" lenni, mikor indul a szülés :) Ami ugye lassan kéne,h induljon. Bár a dátumok... nem tudok túl okos lenni... Az egész terhesség alatt 3 db dátum jött szóba... január 24., január 26. és január 28. namost! Tekintve,h ma 23-a van, egyik dátum sincs már egy hétre sem. Őrület. Azért nem gondoltam,h ennyire a végéig húzzuk.... vagy tovább :S
Szóval én aztán nem tudom,h melyik is a kiírt dátum... genetikai Uh alapján 24-e, átlag alapján 26-a, viszont a pontos mensi alapján 28-a /azon sem lepődnék meg a ciklusaim hosszának tekintetében, ha +2 nappal későbbi lenne a pontos... De azt hiszem ez mindegy is, mert úgysem ezekhez igazodik a kis manóm :) Csak "érdekességképpen" említettem meg :)
Ami tegnap óta kicsit megpiszkálta a gondolataimat... az az,h eddig mindig vártam valamilyen dátumra...először arra,h x. napon ne, aztán arra,h várja meg a vízöntő jegyet, majd arra,h akkor már várja meg a sárkány évét is /ma :) / Úgyhogy minden "kívánságom" teljesült eddig, úgyhogy most azt kívánom,h ma szülessen meg :) hátha...
Csak kicsit félek tőle,h ez a sok kívánság már azt érte el,h szegény gyermekem már azt hiszi nem is lehet megszületni .... Oké, azt biztos nem :) Ez megint olyan "Fanni hülyeség" Úgyhogy most nagyon mondogatom neki,h indulhat! Zöld az út! Amikor Ő akarja, akkor jöhet :)
Olyan nagyon sok jelét mondjuk nem veszem észre magamon a szülés közeledtének... Fura dolgok persze vannak... csupa "ragya" vagyok... Az eddig egészen elfogadható bőröm ... most nem túl szép :( Bár ezt lehet,h a betegség okozta... Igazából mindegy.
Nagyon szeretném már a kis tündér fiamat a kezemben tartani, úgyhogy minden "drukkot" szívesen fogadok ezügyben :)
Szeretnék jó "passzban" lenni, mikor indul a szülés :) Ami ugye lassan kéne,h induljon. Bár a dátumok... nem tudok túl okos lenni... Az egész terhesség alatt 3 db dátum jött szóba... január 24., január 26. és január 28. namost! Tekintve,h ma 23-a van, egyik dátum sincs már egy hétre sem. Őrület. Azért nem gondoltam,h ennyire a végéig húzzuk.... vagy tovább :S
Szóval én aztán nem tudom,h melyik is a kiírt dátum... genetikai Uh alapján 24-e, átlag alapján 26-a, viszont a pontos mensi alapján 28-a /azon sem lepődnék meg a ciklusaim hosszának tekintetében, ha +2 nappal későbbi lenne a pontos... De azt hiszem ez mindegy is, mert úgysem ezekhez igazodik a kis manóm :) Csak "érdekességképpen" említettem meg :)
Ami tegnap óta kicsit megpiszkálta a gondolataimat... az az,h eddig mindig vártam valamilyen dátumra...először arra,h x. napon ne, aztán arra,h várja meg a vízöntő jegyet, majd arra,h akkor már várja meg a sárkány évét is /ma :) / Úgyhogy minden "kívánságom" teljesült eddig, úgyhogy most azt kívánom,h ma szülessen meg :) hátha...
Csak kicsit félek tőle,h ez a sok kívánság már azt érte el,h szegény gyermekem már azt hiszi nem is lehet megszületni .... Oké, azt biztos nem :) Ez megint olyan "Fanni hülyeség" Úgyhogy most nagyon mondogatom neki,h indulhat! Zöld az út! Amikor Ő akarja, akkor jöhet :)
Olyan nagyon sok jelét mondjuk nem veszem észre magamon a szülés közeledtének... Fura dolgok persze vannak... csupa "ragya" vagyok... Az eddig egészen elfogadható bőröm ... most nem túl szép :( Bár ezt lehet,h a betegség okozta... Igazából mindegy.
Nagyon szeretném már a kis tündér fiamat a kezemben tartani, úgyhogy minden "drukkot" szívesen fogadok ezügyben :)
2012. január 21., szombat
Nyafi
Egyre nehezebb ez a várakozás... Nem, nem soha nem voltam türelmes... soha.. de ez a tehetetlen várakozás... hát kinyír...
Tegnap este nagy reményekkel feküdtem le... és kissé csalódottan ébredtem.
Nade! Előbb-utóbb eljön az idő :)
Ennek azért már vannak jelei... legalábbis remélem ezek tényleg jelek :) Nem merek már semmit elhinni...
Tegnap... miután 12-kor elindultam itthonról,h átvegyem a megrendelt rugalmas hordozókendőt... kalandos volt... 30 percet vártam a 75-ös trolira... nem jött, úgyhogy metróra szálltam, de féltem tőle,h az a fél óra a januári időjárásban -még ha enyhe is- nem fog jót tenni... éjszakára meg is lett az eredménye... állandóan fújom az orrom és mostanra már a torkom sem az igazi... szuper... estére remélem elmúlik, mert nagyon nagyon dühös leszek az egész világra... pedig jól fel voltam öltözve... bosszantó...
Este viszont kissé megijedtem
A szokásos esti sétánk során... Balázs beugrott a boltba, de alig vártam,h kiérjen, mert annyira elkezdett fájni a hasam,h derékszögben álltam percekig mire ki tudtam egyenesedni... és szúrkált a méhszájam is...
De az az ijesztő,h a hasam úgy fájt,h kb. 10 cm-rel a köldököm alatt egy 20cm-s szélességben, vízszintesen.... nem volt vicces. Mikor leültem már nem volt vészes, szinte nem is érztem, de már vonszoltam magam hazafelé... és nemtom mit kell szülés előtt érezni, de sztem nem folyamatos, percekig tartó ilyen jellegű fájdalmat.
Azóta nem jelentkezett ez a dolog.
Viszont! Ma délelőtt megcsillant a remény fénylő sugara... aztán el is tűnt
Feküdtem a kanapén és olyan furán fájt az alhasam, mint még soha... na! felbuzdultam és egyből lestem az órát,h tudjam,h mennyi idő telt el köztük... csak az a baj,h ezzel az egyel volt egy.... nem volt következő, pedig olyan tökéletes lett volna... kipihenten, gyönyörű napsütésben bevonultunk volna a kórházba és- reményeim szerint - estére babáztunk volna... Hát most nem úgynéz ki!
Pedig... még mondtam is Balázsnak,h soha ennyire nem örültem még fájdalomnak.
Jajj nagyon nehéz várni... rettenetes... De szerintem már csak napok kérdése! Nem lehet több! Nem lehet!
Kicsit halkan jegyzem ám meg,h egy szavam sem lehet, mert a terhesség alatt végig azt sugalltam Levinek,h maradjon csak bent és január 20 magasságában majd szólok,h mikortól jöhet... :) ráadásul mindig mondtam neki,h várjuk meg a vízöntő horoszkópot... megvárta... most egy kicsit azt szeretném,h várja meg a jan. 23-at,h már hivatalosan is a "sárkány évében" szülessen ne a nyúléban... de már annyira nehéz várnom,h mindezek nem számítanak, csak itt legyen már velünk :)
Kíváncsian várom, szerinte melyik nap lesz az Övé :)
Tegnap este nagy reményekkel feküdtem le... és kissé csalódottan ébredtem.
Nade! Előbb-utóbb eljön az idő :)
Ennek azért már vannak jelei... legalábbis remélem ezek tényleg jelek :) Nem merek már semmit elhinni...
Tegnap... miután 12-kor elindultam itthonról,h átvegyem a megrendelt rugalmas hordozókendőt... kalandos volt... 30 percet vártam a 75-ös trolira... nem jött, úgyhogy metróra szálltam, de féltem tőle,h az a fél óra a januári időjárásban -még ha enyhe is- nem fog jót tenni... éjszakára meg is lett az eredménye... állandóan fújom az orrom és mostanra már a torkom sem az igazi... szuper... estére remélem elmúlik, mert nagyon nagyon dühös leszek az egész világra... pedig jól fel voltam öltözve... bosszantó...
Este viszont kissé megijedtem
A szokásos esti sétánk során... Balázs beugrott a boltba, de alig vártam,h kiérjen, mert annyira elkezdett fájni a hasam,h derékszögben álltam percekig mire ki tudtam egyenesedni... és szúrkált a méhszájam is...
De az az ijesztő,h a hasam úgy fájt,h kb. 10 cm-rel a köldököm alatt egy 20cm-s szélességben, vízszintesen.... nem volt vicces. Mikor leültem már nem volt vészes, szinte nem is érztem, de már vonszoltam magam hazafelé... és nemtom mit kell szülés előtt érezni, de sztem nem folyamatos, percekig tartó ilyen jellegű fájdalmat.
Azóta nem jelentkezett ez a dolog.
Viszont! Ma délelőtt megcsillant a remény fénylő sugara... aztán el is tűnt
Feküdtem a kanapén és olyan furán fájt az alhasam, mint még soha... na! felbuzdultam és egyből lestem az órát,h tudjam,h mennyi idő telt el köztük... csak az a baj,h ezzel az egyel volt egy.... nem volt következő, pedig olyan tökéletes lett volna... kipihenten, gyönyörű napsütésben bevonultunk volna a kórházba és- reményeim szerint - estére babáztunk volna... Hát most nem úgynéz ki!
Pedig... még mondtam is Balázsnak,h soha ennyire nem örültem még fájdalomnak.
Jajj nagyon nehéz várni... rettenetes... De szerintem már csak napok kérdése! Nem lehet több! Nem lehet!
Kicsit halkan jegyzem ám meg,h egy szavam sem lehet, mert a terhesség alatt végig azt sugalltam Levinek,h maradjon csak bent és január 20 magasságában majd szólok,h mikortól jöhet... :) ráadásul mindig mondtam neki,h várjuk meg a vízöntő horoszkópot... megvárta... most egy kicsit azt szeretném,h várja meg a jan. 23-at,h már hivatalosan is a "sárkány évében" szülessen ne a nyúléban... de már annyira nehéz várnom,h mindezek nem számítanak, csak itt legyen már velünk :)
Kíváncsian várom, szerinte melyik nap lesz az Övé :)
2012. január 19., csütörtök
Várakozó állasponton...
Végeztem a mai CTG-n... Hm.. Ha csak erre alapoznánk a szülés idejét... na akkor még nem reménykednék szülésben a következő napokban...
De én nem csak erre alapozok :D
Remélem,h Levi fiú is úgy gondolja,h jó lenne már kint lennie :)
Biztos neki is kényelmetlen... ezt a mozgásából gondolom. Már egy ideje másabb, de a napokban megint másabb, mint eddig.
Tegnap már annyira betolta valamelyik kis testrészét a bal bordáim alá,h nem csak meglepődtem, de alig tértem magamhoz :D úgyhogy bízom abban,h néhány napon belül megszületik a pici manónk :)
Ami érdekes volt... most a ctg ideje alatt megfigyeltem,h nagyon halványan, de éreztem némi "fájás" dologt... ezért elkezdtem figyelni,h mit mutat a gép... és mutatta őket... tehát meggyőződtem,h na ez az! Tényleg :) Persze nagyon minimális volt az egész, de végre mondhatom azt,h érzek vmit :)
Sőt! Ilyen kis gyengéket egyre többször érzek, úgyhogy tényleg nagyon bízom benne,h Levente néhány napon belül már a karjaimban lesz.
Pláne azért, mert annyira be vagyok zsongva... VELE álmodtam és szuper érzés volt:
Levente pár napos volt, de el kellett mennem vele vmi hivatalos ügyben és hordozókendőben ott szuszogott a mellkasomon és édesen bambult rám a nagy szemeivel :)
Megkérdeztem,h kényelmes-e neki és válaszolt,h igen :D De én féltettem, mert tudtam,h nem szabadna még kivinni de egy erdei úton sétáltunk végig...
aztán mikor odaértünk egy csomó ismerős körbeállta,h megnézze, de akkor már nagyobb volt /3-4 hónaposra sacolnám :D gyorsan nő a gyerek :D / és nagyokat vigyorgott rám és kalimpált a kis kezével felém. Már most imádom Őt! :)
De én nem csak erre alapozok :D
Remélem,h Levi fiú is úgy gondolja,h jó lenne már kint lennie :)
Biztos neki is kényelmetlen... ezt a mozgásából gondolom. Már egy ideje másabb, de a napokban megint másabb, mint eddig.
Tegnap már annyira betolta valamelyik kis testrészét a bal bordáim alá,h nem csak meglepődtem, de alig tértem magamhoz :D úgyhogy bízom abban,h néhány napon belül megszületik a pici manónk :)
Ami érdekes volt... most a ctg ideje alatt megfigyeltem,h nagyon halványan, de éreztem némi "fájás" dologt... ezért elkezdtem figyelni,h mit mutat a gép... és mutatta őket... tehát meggyőződtem,h na ez az! Tényleg :) Persze nagyon minimális volt az egész, de végre mondhatom azt,h érzek vmit :)
Sőt! Ilyen kis gyengéket egyre többször érzek, úgyhogy tényleg nagyon bízom benne,h Levente néhány napon belül már a karjaimban lesz.
Pláne azért, mert annyira be vagyok zsongva... VELE álmodtam és szuper érzés volt:
Levente pár napos volt, de el kellett mennem vele vmi hivatalos ügyben és hordozókendőben ott szuszogott a mellkasomon és édesen bambult rám a nagy szemeivel :)
Megkérdeztem,h kényelmes-e neki és válaszolt,h igen :D De én féltettem, mert tudtam,h nem szabadna még kivinni de egy erdei úton sétáltunk végig...
aztán mikor odaértünk egy csomó ismerős körbeállta,h megnézze, de akkor már nagyobb volt /3-4 hónaposra sacolnám :D gyorsan nő a gyerek :D / és nagyokat vigyorgott rám és kalimpált a kis kezével felém. Már most imádom Őt! :)
2012. január 16., hétfő
Nyuszifül :)
Közeledünk... lassan, de biztosan közeledünk a MI napunkhoz :) Néha tényleg nagyon szeretném tudni előre,h melyik lesz az... de talán jobb is így,h nem tudjuk.
Tegnap unokaöcsém közölte,h szerinte csütörtökön /azaz jan. 19-én/ fog megszületni Levi... szeretem a 19-et, ezzel nincs is baj, de ha már addig vár, akkor várjon még 2 napot,h tuti vízöntő legyen a horoszkópja... Tudom,h ez aztán már igazán nem számít, de én úgy szeretném :) Meglátjuk,h Ő hogy gondolja :)
De egyébként is, én olyan jól kitaláltam magunknak ezt a január 21.-et vagy 22.-t :) Persze anya tervez... gyermek meg csinálja, ahogy akarja :D
Elég hullámzóak az érzéseim a szüléssel kapcsolatban. Magától a szüléstől még mindig nem vagyok hajlandó félni, de hol azt gondolom,h utána tuti szupi lesz minden... hol pedig azt,h nem-nem, én még erre nem állok készen, még maradjon a pocakban Levi jó sokáig, mert fel kell készülnöm... Próbálom ezt is legyőzni... az esetek többségében sikerül is, mert sokkal erősebb az az érzés,h már annyira szeretném a karomban tartani, szeretgetni, tanítgatni... akarom,h itt legyen már velünk :) de ettől függetlenül is, néha kicsit megijedek,h mi-hogy lesz...
Ebben persze a költözés ténye és egyre közelebbi dátuma sem segít... Izgulok azért is,h mire költözünk készen legyen a ház... Nem fogadnék rá nagyobb összegben,h kész is lesz...
Hétvégén totál kitakarítottuk, átfertőtlenítettük Levi szobáját. Kipakoltam minden cuccát, ami eddig zacsiban volt azokat is... kórházi pakkokat újra átnéztük. Apróságok /töltő, tányér...stb./ hiányoznak még belőle, de alapvetően indulásra készen van :)
Már csak nekem és Leventének kell készen állnunk..
így, kevesebb, mint 2héttel előtte... már igazán izgalmas a dolog :)
Tegnap unokaöcsém közölte,h szerinte csütörtökön /azaz jan. 19-én/ fog megszületni Levi... szeretem a 19-et, ezzel nincs is baj, de ha már addig vár, akkor várjon még 2 napot,h tuti vízöntő legyen a horoszkópja... Tudom,h ez aztán már igazán nem számít, de én úgy szeretném :) Meglátjuk,h Ő hogy gondolja :)
De egyébként is, én olyan jól kitaláltam magunknak ezt a január 21.-et vagy 22.-t :) Persze anya tervez... gyermek meg csinálja, ahogy akarja :D
Elég hullámzóak az érzéseim a szüléssel kapcsolatban. Magától a szüléstől még mindig nem vagyok hajlandó félni, de hol azt gondolom,h utána tuti szupi lesz minden... hol pedig azt,h nem-nem, én még erre nem állok készen, még maradjon a pocakban Levi jó sokáig, mert fel kell készülnöm... Próbálom ezt is legyőzni... az esetek többségében sikerül is, mert sokkal erősebb az az érzés,h már annyira szeretném a karomban tartani, szeretgetni, tanítgatni... akarom,h itt legyen már velünk :) de ettől függetlenül is, néha kicsit megijedek,h mi-hogy lesz...
Ebben persze a költözés ténye és egyre közelebbi dátuma sem segít... Izgulok azért is,h mire költözünk készen legyen a ház... Nem fogadnék rá nagyobb összegben,h kész is lesz...
Hétvégén totál kitakarítottuk, átfertőtlenítettük Levi szobáját. Kipakoltam minden cuccát, ami eddig zacsiban volt azokat is... kórházi pakkokat újra átnéztük. Apróságok /töltő, tányér...stb./ hiányoznak még belőle, de alapvetően indulásra készen van :)
Már csak nekem és Leventének kell készen állnunk..
így, kevesebb, mint 2héttel előtte... már igazán izgalmas a dolog :)
2012. január 12., csütörtök
Hát akkor, töltsük fel a türelem tasakunkat!
No kérem!
Túl vagyunk a mai CTG-n... Ez volt a 3. Reméltem kicsit,h utolsó... de azért ne vicceljünk... :D
A mai a szülésznőm szerint tökéletes, olyan amilyennek lennie kell :) Ennek mondjuk örülök, de én csak azt láttam,h valamire való fájást nem mutat.
Mind1. Várunk :)
Már beletörődtem,h itt még egy darabig nem lesz szülés. Nem is baj, mert nem akarom,h előbb kint legyen, mint kéne, csak már tartanánk ott,h nagyon közel legyen a kiírt időpont... igazság szerint már elég közel van... de még 2 hét... őrület. :D
Mindenesetre ennek a hétnek mindjárt vége... :) A következőre meg minden napra kitalálok valami unalom és gondolatűző tennivalót... ha bírom...
Igen... eddig tényleg nagyon jól megkímélt engem a kismanóm, és a nagy pocakom, mert őszintén szólva, nem volt semmi olyan gondom, ami miatt panaszkodnom kellene... Nem fájt semmi, nem volt olyan amit nem tudtam megcsinálni... ha nagyon akartam :) Nem voltak gondjaim az alvással... Szóval tényleg jól működött minden :)
Igaz, most sem panaszkodhatom... de a tegnapi éjszaka nem volt vmi jó...
Fél1-1 körül feküdtem le. Stabilan a bal oldalamon aludtam kb. 3-ig. Akkor meg akartam fordulni... hosszú percekbe telt és elég fájdalmas volt... a csípőm... szétroppant, annyira fájt...
Úgyhogy a következő megmozdulást 6 óra után vállaltam be... A hátamra fordultam, de akkor meg a medence csontom körül feszített őrülten... úgyhogy jobbanak láttam felkelni... :S
Most, ennek megfelelően majd' leragad a szemem... De nem alszom el! Hátha éjjel jobban megy az alvás... Illetve, azzal nincs is gond... csak a fekvés fáj :S
Ekkora pocakkal nem is csoda, mondjuk:
Nade! Már nem sok van hátra! :)
Ja!!! eredmények! megérkezett az eredménye a múltkori kenetvételnek. Teljesen rendben van szerencsére :)
Holnap lesz az utolsó, 38. heti Uh. Igaz,h holnap már a 39. hétben leszünk - ha minden igaz - de annyi baj legyen :)
Nagyon kíváncsi vagyok,h mit mondanak, mekkora a manó? És a buksija mennyit nőtt... ettől picit félek... De meglátjuk... Bent nem marad a kisfiú, az tuti :) Jajj! Nagyon várom már őt! :)
Túl vagyunk a mai CTG-n... Ez volt a 3. Reméltem kicsit,h utolsó... de azért ne vicceljünk... :D
A mai a szülésznőm szerint tökéletes, olyan amilyennek lennie kell :) Ennek mondjuk örülök, de én csak azt láttam,h valamire való fájást nem mutat.
Mind1. Várunk :)
Már beletörődtem,h itt még egy darabig nem lesz szülés. Nem is baj, mert nem akarom,h előbb kint legyen, mint kéne, csak már tartanánk ott,h nagyon közel legyen a kiírt időpont... igazság szerint már elég közel van... de még 2 hét... őrület. :D
Mindenesetre ennek a hétnek mindjárt vége... :) A következőre meg minden napra kitalálok valami unalom és gondolatűző tennivalót... ha bírom...
Igen... eddig tényleg nagyon jól megkímélt engem a kismanóm, és a nagy pocakom, mert őszintén szólva, nem volt semmi olyan gondom, ami miatt panaszkodnom kellene... Nem fájt semmi, nem volt olyan amit nem tudtam megcsinálni... ha nagyon akartam :) Nem voltak gondjaim az alvással... Szóval tényleg jól működött minden :)
Igaz, most sem panaszkodhatom... de a tegnapi éjszaka nem volt vmi jó...
Fél1-1 körül feküdtem le. Stabilan a bal oldalamon aludtam kb. 3-ig. Akkor meg akartam fordulni... hosszú percekbe telt és elég fájdalmas volt... a csípőm... szétroppant, annyira fájt...
Úgyhogy a következő megmozdulást 6 óra után vállaltam be... A hátamra fordultam, de akkor meg a medence csontom körül feszített őrülten... úgyhogy jobbanak láttam felkelni... :S
Most, ennek megfelelően majd' leragad a szemem... De nem alszom el! Hátha éjjel jobban megy az alvás... Illetve, azzal nincs is gond... csak a fekvés fáj :S
Ekkora pocakkal nem is csoda, mondjuk:
Nade! Már nem sok van hátra! :)
Ja!!! eredmények! megérkezett az eredménye a múltkori kenetvételnek. Teljesen rendben van szerencsére :)
Holnap lesz az utolsó, 38. heti Uh. Igaz,h holnap már a 39. hétben leszünk - ha minden igaz - de annyi baj legyen :)
Nagyon kíváncsi vagyok,h mit mondanak, mekkora a manó? És a buksija mennyit nőtt... ettől picit félek... De meglátjuk... Bent nem marad a kisfiú, az tuti :) Jajj! Nagyon várom már őt! :)
2012. január 11., szerda
Türelem!!??
írtó nehéz türelmesnek lenni. :) Legalábbis nekem ezek az utolsó hetek/napok azok, amik csigalassúsággal telnek... Szülésnek persze semmi jele... Igaz, van még 2hetünk a céldátumig kb. de őrjítő dolog várni. Valószínűleg az alapból sem túl türelmes természetem miatt még nehezebb is... Kb. 2napja értem el a csúcsot... Azóta picit nyugisabban vagyok.
Őszintén szólva már nagyon nagyon babáznék, de a másik felem pedig nagyon szeretné, ha jan. 21. után kerülne sor csak a szülésre. Az már elég közel van a kiírt napunkhoz és persze szeretném, ha Levente addig maradna a pocakban, amíg jó neki ott bent és amíg kell. :) Csak én lennék egy kicsit türelmesebb...
Mentségemre szóljon, h a költözés is igencsak bekavar... Abból a szempontból jobb lenne, ha minél előbb megszületne Levi,h mire költöznünk kell, addigra már erősödjön, növögessen szépen. Biztos nem lesz könnyű ilyen pici emberkével költözködni... úgyhogy szívből remélem,h erre csak egyszer kerül sor és kész lesz a ház, mire ki kell költöznünk és egyből oda mehetünk, nem pedig a régi szobámba... Nagyon nagyon remélem!
Ez van most. Várakozó állásponton vagyunk. Szülésnek jele nincs. Nagy ritkán egy-egy kósza keményedés, mensi-szerű fájdalom, és talán a napokban picit ereszkedik le a pocakom, de egyébként semmi. Kíváncsi leszek, Levi mikor unja meg a pocak belsejét ;)
Mindenesetre holnap megyek NST-re... meglátjuk mit mutat... pnteken pedig az utolsó genetikai UH-n a sor. Arra is iszonyú kíváncsi vagyok. Főleg,h ott mindig nagyobbnak mérik Pufókámat, úgyhogy most betöltött 38. héten már írtó kíváncsian várom, mit mondanak :)
Őszintén szólva már nagyon nagyon babáznék, de a másik felem pedig nagyon szeretné, ha jan. 21. után kerülne sor csak a szülésre. Az már elég közel van a kiírt napunkhoz és persze szeretném, ha Levente addig maradna a pocakban, amíg jó neki ott bent és amíg kell. :) Csak én lennék egy kicsit türelmesebb...
Mentségemre szóljon, h a költözés is igencsak bekavar... Abból a szempontból jobb lenne, ha minél előbb megszületne Levi,h mire költöznünk kell, addigra már erősödjön, növögessen szépen. Biztos nem lesz könnyű ilyen pici emberkével költözködni... úgyhogy szívből remélem,h erre csak egyszer kerül sor és kész lesz a ház, mire ki kell költöznünk és egyből oda mehetünk, nem pedig a régi szobámba... Nagyon nagyon remélem!
Ez van most. Várakozó állásponton vagyunk. Szülésnek jele nincs. Nagy ritkán egy-egy kósza keményedés, mensi-szerű fájdalom, és talán a napokban picit ereszkedik le a pocakom, de egyébként semmi. Kíváncsi leszek, Levi mikor unja meg a pocak belsejét ;)
Mindenesetre holnap megyek NST-re... meglátjuk mit mutat... pnteken pedig az utolsó genetikai UH-n a sor. Arra is iszonyú kíváncsi vagyok. Főleg,h ott mindig nagyobbnak mérik Pufókámat, úgyhogy most betöltött 38. héten már írtó kíváncsian várom, mit mondanak :)
2012. január 9., hétfő
A férjem :)
Elég fura Őt még most is így emlegetni, pedig már fél éve volt az esküvőnk :)
Szóval Ő. :)
Tegnap elég erősen elgondolkodtam,h oké,h mi nők éljük át a terhességet és oké,h mi szüljük meg a gyerekeinket, de olyan sokszor nem jut eszünkbe,h ott vannak Ők is, az apukák, a férjek, akik szintén sok dologban szinte nélkülözhetetlenek. Ráadásul - nálunk legalábbis - Balázs iszonyúan figyel arra,h velem minden rendben legyen.
Igaz,h ő mindig is nagyon figyelmes volt, de most még arra is rátett egy lapáttal.
És igenis, ő is átéli ennek az időszaknak a nehézségeit is, nem csak az örömeit. Legyen szó arról,h haza kell cipekedni a boltból, mert én már nem bírok szinte egyáltalán segíteni, vagy arról,h hétvégén megfőz,h én pihenjek és elmosogat egy vagon edényt, hogy bármikor kérek tőle valamit /legyen az késő este, vagy mikor épp munkából ér haza/ azonnal segít és egy szó nélkül megcsinálja.
Igen. Szerintem nem szabad ezekről a dolgokról megfeledkezni. És rettentően hálás vagyok neki mindenért. Ahogy viselkedik, ahogy hozzááll a dolgokhoz, ahogy a szívén viseli a gondjaimat, problémáimat, legyen az hátfájás vagy lábdagadás... vagy bármi.
Igazából azt mondanám,h teljesen az én igényeimnek megfelelően élünk. Mindenben támogat. Persze nem azt mondom,h teljes elnyomás alatt van, azért erre figyelek nagyon. Egyszerűen csak arról van szó,h az apukáknak is megvannak a saját nehézségeik a terhesség alatt... Amiről persze általában nem beszélünk, mert ilyenkor szeretjük magunkat a világ közepének érezni. Ezzel nincs is gond, ha nem visszük túlzásba, de azért lássuk be, általában túlzásba visszük ;)
Na! szóval! nem akarok én itt nagyon észt osztani... senki nem kíváncsi rá, de nem tudtam elmenni a téma mellett szó nélkül!
Nagyon szeretem a férjem és nagyon nagyon hálás vagyok neki a rengeteg segítségért, támogatásért, amit a terhesség alatt kaptam tőle és amit még ezután is kapni fogok! :)
Szóval Ő. :)
Tegnap elég erősen elgondolkodtam,h oké,h mi nők éljük át a terhességet és oké,h mi szüljük meg a gyerekeinket, de olyan sokszor nem jut eszünkbe,h ott vannak Ők is, az apukák, a férjek, akik szintén sok dologban szinte nélkülözhetetlenek. Ráadásul - nálunk legalábbis - Balázs iszonyúan figyel arra,h velem minden rendben legyen.
Igaz,h ő mindig is nagyon figyelmes volt, de most még arra is rátett egy lapáttal.
És igenis, ő is átéli ennek az időszaknak a nehézségeit is, nem csak az örömeit. Legyen szó arról,h haza kell cipekedni a boltból, mert én már nem bírok szinte egyáltalán segíteni, vagy arról,h hétvégén megfőz,h én pihenjek és elmosogat egy vagon edényt, hogy bármikor kérek tőle valamit /legyen az késő este, vagy mikor épp munkából ér haza/ azonnal segít és egy szó nélkül megcsinálja.
Igen. Szerintem nem szabad ezekről a dolgokról megfeledkezni. És rettentően hálás vagyok neki mindenért. Ahogy viselkedik, ahogy hozzááll a dolgokhoz, ahogy a szívén viseli a gondjaimat, problémáimat, legyen az hátfájás vagy lábdagadás... vagy bármi.
Igazából azt mondanám,h teljesen az én igényeimnek megfelelően élünk. Mindenben támogat. Persze nem azt mondom,h teljes elnyomás alatt van, azért erre figyelek nagyon. Egyszerűen csak arról van szó,h az apukáknak is megvannak a saját nehézségeik a terhesség alatt... Amiről persze általában nem beszélünk, mert ilyenkor szeretjük magunkat a világ közepének érezni. Ezzel nincs is gond, ha nem visszük túlzásba, de azért lássuk be, általában túlzásba visszük ;)
Na! szóval! nem akarok én itt nagyon észt osztani... senki nem kíváncsi rá, de nem tudtam elmenni a téma mellett szó nélkül!
Nagyon szeretem a férjem és nagyon nagyon hálás vagyok neki a rengeteg segítségért, támogatásért, amit a terhesség alatt kaptam tőle és amit még ezután is kapni fogok! :)
2012. január 6., péntek
Sokk
Nem is tudom...
Az utóbbi pár nap elég zsúfoltra sikerült... És mondthatnám,h eredményesre... de ennek az eredménynek annyira nem örülök,h talán nem is így nevezném... mind1.
A kellemesebb dolog az volt,h tegnap voltam nst-n. Levente rendben van. Némileg erőteljesebb méhtevékenységet mutatott a gép. Persze ez még most is nagyon messze van az "igazitól" de az még nem is esedékes nálunk, úgyhogy semmi probléma :)
voltam tegnap dokinál is. A múltheti vér+vizelet eredmény rendben volt összességében, viszont vizeletben találtak vmi bacikat, de ezt egy Monural nevű gyógyszerrel orvosolni lehet. Ki is váltottam, este be is vettem, ahogy a dokim mondta. írt fel 2 adagot, mert úgy kellett csinálni,h este utolsó pisi után meginni a löttyöt és lehetőség szerint reggelig nem pisilni újra... na persze... szóval ez nem jött össze, úgyhogy a hajnali pisi-kör után megcsináltam a 2. adagot és ezzel kibírtam reggelig. Remélem eredményes lesz.
Illetve vett a dokim kenetmintát... remélem minden jó lesz vele. Nyugodtabb lennék... Meglátjuk.
Egyébiránt minden rendben, Levente nagyon ügyesen beillesztette már a buksiját jó helyre :) Olyan szuper kisfiú :)
Szerdán megvolt az utolsó védőnős találkozóm is. A gyerekdoki nénit is bemutatta nekem a védőnő. Nagyon kedves nő :) Szimpi :)
Megkaptam a recepteket is. Jó sok :) Úgyhogy ez is pipa.
Sajnos a hét nagy eseményeinek ezzel nincsen vége... Hétfőn délután felkerült a netre a lakásunk... óriási eladó felirattal... khm... miután minden nap, minimum 4-en megnézték... tegnap meg is vették... 2 nap... 2 nap alatt... őrület...
Amiben az persze jó,h megszűnik az állandó átjáróház feeling, de azért erre nem voltam felkészülve... egyáltalán nem...
Oké, rendben, tök jó,h végre megszabadulhatunk a frankos hiteltől... nem mondom, ez azért nagy megnyugvás lesz a családnak... és tök szimpi embereknek sikerült eladni, illetve benne vannak abban is,h február végéig költözzünk ki. Ez nagyon jó, mert Levit még ide hozhatjuk haza :) a költözésre is van idő és az otthoni lakás felújítására is jut idő. Remélem készen lesz, mire költöznünk kell, mert nagyban megkönnyítené a helyzetünket.
Viszont bármennyire megacélozom is magam... néha összetörök... Tegnap pl. 40percet bömböltem Balázsnak, mert már nem bírtam tovább. Remélem ezt a részt ezzel letudtuk, mert nem akarok állandóan sírni emiatt. Semmi értelme, úgysem tudok rajta változtatni...
Hosszútávon pedig talán így járunk a legjobban.
A következő nehéz kérdés az Balázsnak melót találni a közelben,h ne kelljen Bp-re utazgatnia minden nap /mert ez ugye azt jelentené,h kb. 5-kor kelhet és este 7-8ra ér haza... nem túl ideális...
Persze a család bizonyos tagjainak elég nehezükre esik megérteni,h nem lesz munka nélkül egy percre sem. Úgy akar váltani,h a 2 meló fedje egymást... de ezt az állandó utazgatást nem lehet hosszútávon csinálni.... semmi értelme,h soha nem látjuk egymást... Persze... sokan csinálják, sőt, sokan melóznak külföldön is, de MI nem fogjuk ezt csinálni. Sokkal de sokkal fontosabb,h együtt lehessünk. És pont. Elmondhatja mindenki a véleményét /1x/ és utána kuss. Felnőtt emberek vagyunk könyörgöm, ne akarjon már mindenki beleszólni a döntéseinkbe... Na! :D
Mind1. Valahogy lesz. Most próbálok a legfontosabbra koncentrálni. :) Levire :) és már alig várom,h a karomban tarthassam kis Pufókámat :) A többi meg majd megoldódik.
Az utóbbi pár nap elég zsúfoltra sikerült... És mondthatnám,h eredményesre... de ennek az eredménynek annyira nem örülök,h talán nem is így nevezném... mind1.
A kellemesebb dolog az volt,h tegnap voltam nst-n. Levente rendben van. Némileg erőteljesebb méhtevékenységet mutatott a gép. Persze ez még most is nagyon messze van az "igazitól" de az még nem is esedékes nálunk, úgyhogy semmi probléma :)
voltam tegnap dokinál is. A múltheti vér+vizelet eredmény rendben volt összességében, viszont vizeletben találtak vmi bacikat, de ezt egy Monural nevű gyógyszerrel orvosolni lehet. Ki is váltottam, este be is vettem, ahogy a dokim mondta. írt fel 2 adagot, mert úgy kellett csinálni,h este utolsó pisi után meginni a löttyöt és lehetőség szerint reggelig nem pisilni újra... na persze... szóval ez nem jött össze, úgyhogy a hajnali pisi-kör után megcsináltam a 2. adagot és ezzel kibírtam reggelig. Remélem eredményes lesz.
Illetve vett a dokim kenetmintát... remélem minden jó lesz vele. Nyugodtabb lennék... Meglátjuk.
Egyébiránt minden rendben, Levente nagyon ügyesen beillesztette már a buksiját jó helyre :) Olyan szuper kisfiú :)
Szerdán megvolt az utolsó védőnős találkozóm is. A gyerekdoki nénit is bemutatta nekem a védőnő. Nagyon kedves nő :) Szimpi :)
Megkaptam a recepteket is. Jó sok :) Úgyhogy ez is pipa.
Sajnos a hét nagy eseményeinek ezzel nincsen vége... Hétfőn délután felkerült a netre a lakásunk... óriási eladó felirattal... khm... miután minden nap, minimum 4-en megnézték... tegnap meg is vették... 2 nap... 2 nap alatt... őrület...
Amiben az persze jó,h megszűnik az állandó átjáróház feeling, de azért erre nem voltam felkészülve... egyáltalán nem...
Oké, rendben, tök jó,h végre megszabadulhatunk a frankos hiteltől... nem mondom, ez azért nagy megnyugvás lesz a családnak... és tök szimpi embereknek sikerült eladni, illetve benne vannak abban is,h február végéig költözzünk ki. Ez nagyon jó, mert Levit még ide hozhatjuk haza :) a költözésre is van idő és az otthoni lakás felújítására is jut idő. Remélem készen lesz, mire költöznünk kell, mert nagyban megkönnyítené a helyzetünket.
Viszont bármennyire megacélozom is magam... néha összetörök... Tegnap pl. 40percet bömböltem Balázsnak, mert már nem bírtam tovább. Remélem ezt a részt ezzel letudtuk, mert nem akarok állandóan sírni emiatt. Semmi értelme, úgysem tudok rajta változtatni...
Hosszútávon pedig talán így járunk a legjobban.
A következő nehéz kérdés az Balázsnak melót találni a közelben,h ne kelljen Bp-re utazgatnia minden nap /mert ez ugye azt jelentené,h kb. 5-kor kelhet és este 7-8ra ér haza... nem túl ideális...
Persze a család bizonyos tagjainak elég nehezükre esik megérteni,h nem lesz munka nélkül egy percre sem. Úgy akar váltani,h a 2 meló fedje egymást... de ezt az állandó utazgatást nem lehet hosszútávon csinálni.... semmi értelme,h soha nem látjuk egymást... Persze... sokan csinálják, sőt, sokan melóznak külföldön is, de MI nem fogjuk ezt csinálni. Sokkal de sokkal fontosabb,h együtt lehessünk. És pont. Elmondhatja mindenki a véleményét /1x/ és utána kuss. Felnőtt emberek vagyunk könyörgöm, ne akarjon már mindenki beleszólni a döntéseinkbe... Na! :D
Mind1. Valahogy lesz. Most próbálok a legfontosabbra koncentrálni. :) Levire :) és már alig várom,h a karomban tarthassam kis Pufókámat :) A többi meg majd megoldódik.
2012. január 1., vasárnap
Január! :D
Végre! :)
Igen, tudom,h még csak január 1. van és mi január 26-28. körül vagyunk kiírva, ezért még nem kellene különösebben izgulnom :) De ez lehetetlen! Végre abban a hónapban vagyunk, amikorra várjuk a pici fiunk érkezését! :) Ez annyira megnyugtató és izgalmas és szuper :)
Most,h egyre több baba születik a fórumon is, már szinte minden éjjel a szülés témakörben álmodom.
Tegnap pl. azt sikerült álmodnom,h távozott a nyákdugóm... hm :)
Még ráér! Én aztán nem sürgetem Leventét. Addig marad, ameddig csak tetszik neki / na persze egy bizonyos időintervallumon belül... :D/
Azért elég "félelmetes" hogy lassan már ott tartunk, hogy szinte bármikor indulhat a "buli" :)
Egyre többször gondolok rá. Érdekes lesz. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok,h hogy fog zajlani az egész, mennyire fogom jól vagy rosszul viselni, mennyi idő alatt születik meg Pufóka... ilyesmi :) Az meg,h milyen lesz Ő... hát egy másik nagyon izgalmas kérdéscsoport :) De abban biztos vagyok,h csodálatos, egészséges, gyönyörű kisfiú lesz :) és Imádni fogjuk, ahogy már most is imádjuk :)
Ez egyébként számomra egy elég összetett és fura tény... Persze,h szereti az ember a gyerekét, de az,h már úgy imádsz, szeretsz, féltesz, védesz valakit, hogy nem is láttad, nem tudod milyen... egyszerűen ez természetesen és magátólértetődően ott van az érzés... hihetetlen.
El sem tudom még képzelni,h milyen lesz ez akkor, amikor megszületik és végre megölelhetem, érezhetem az illatát, láthatom a pici pofiját, az apró kezecskéit... huuhh... Alig várom! :)
Egyébként egyre inkább elér a terhesség! A lábaim szinte állandóan be vannak dagadva, bármit csinálok... Nagyon minimális mértékben, úgyhogy nem csúnya, nem ijesztő, csak észreveszem.
Az alvás szerencsére megy /ez egyébként tényleg nagy szerencse szerintem/ bár a fekvés... az már tud fájdalmas lenni. Pár napja érzem,h a csípőm, derekam és kicsit a hátam is nehezebben viseli az éjszakai 2 póz váltakozását. Ráadásul elég hosszú ideig fekszem egy pozícióban... ez sem segít... csak az alvásban. mindenesetre már nem kell sokáig kibírniuk :) ....Kell majd mással küzdeni szülés után... de ez a "probléma" talán megszűnik... talán :)
Levnete pedig egészen csodálatos, imádnivaló kisfiú. Pár napja másképp mocorog és másképpen /sokkal intenzívebben/ kommunikál. Egészen hihetetlen. Szeret zenéthallgatni szerintem :)
Naponta sokszor "bújik" oda hozzám és domborítja ki egy-egy testrészét... elképzelésem sincsen legtöbbször,h mi lehet az, de nagyon szeretem :)
A jobb oldalamon néha "beakasztja" valamelyik testrészét... azt nem igazán szeretem, mert fájdalmas kicsit, de alapvetően tök rendes kissrác :) kímél :)
Egyik este nem én kentem be a pocimat, hanem Balázs. Őrület volt :) Imádja Balázst szerintem :) Amint elvette a kezét a hasam egy igazán fura formát vett fel. Az egyik pillanatban még has formája volt, a másikban pedig a bal oldalon domb, a jobb oldalon pedig völgy alakult ki... ezt mikor végignéztem... kicsit megijedtem :D De elég vicces volt :) Sokszor jut eszembe,h egy ilyen nagy és erős fiú, ki tudná ám rúgni úgy rendesen a "ház oldalát" nem is bánom, csak érezze bent is jól magát, már úgysem sokáig kell ott laknia... Izgatottan várom mikor unja meg a szűk helyét és dönt úgy,h na mostmár elég :)
Igen, tudom,h még csak január 1. van és mi január 26-28. körül vagyunk kiírva, ezért még nem kellene különösebben izgulnom :) De ez lehetetlen! Végre abban a hónapban vagyunk, amikorra várjuk a pici fiunk érkezését! :) Ez annyira megnyugtató és izgalmas és szuper :)
Most,h egyre több baba születik a fórumon is, már szinte minden éjjel a szülés témakörben álmodom.
Tegnap pl. azt sikerült álmodnom,h távozott a nyákdugóm... hm :)
Még ráér! Én aztán nem sürgetem Leventét. Addig marad, ameddig csak tetszik neki / na persze egy bizonyos időintervallumon belül... :D/
Azért elég "félelmetes" hogy lassan már ott tartunk, hogy szinte bármikor indulhat a "buli" :)
Egyre többször gondolok rá. Érdekes lesz. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok,h hogy fog zajlani az egész, mennyire fogom jól vagy rosszul viselni, mennyi idő alatt születik meg Pufóka... ilyesmi :) Az meg,h milyen lesz Ő... hát egy másik nagyon izgalmas kérdéscsoport :) De abban biztos vagyok,h csodálatos, egészséges, gyönyörű kisfiú lesz :) és Imádni fogjuk, ahogy már most is imádjuk :)
Ez egyébként számomra egy elég összetett és fura tény... Persze,h szereti az ember a gyerekét, de az,h már úgy imádsz, szeretsz, féltesz, védesz valakit, hogy nem is láttad, nem tudod milyen... egyszerűen ez természetesen és magátólértetődően ott van az érzés... hihetetlen.
El sem tudom még képzelni,h milyen lesz ez akkor, amikor megszületik és végre megölelhetem, érezhetem az illatát, láthatom a pici pofiját, az apró kezecskéit... huuhh... Alig várom! :)
Egyébként egyre inkább elér a terhesség! A lábaim szinte állandóan be vannak dagadva, bármit csinálok... Nagyon minimális mértékben, úgyhogy nem csúnya, nem ijesztő, csak észreveszem.
Az alvás szerencsére megy /ez egyébként tényleg nagy szerencse szerintem/ bár a fekvés... az már tud fájdalmas lenni. Pár napja érzem,h a csípőm, derekam és kicsit a hátam is nehezebben viseli az éjszakai 2 póz váltakozását. Ráadásul elég hosszú ideig fekszem egy pozícióban... ez sem segít... csak az alvásban. mindenesetre már nem kell sokáig kibírniuk :) ....Kell majd mással küzdeni szülés után... de ez a "probléma" talán megszűnik... talán :)
Levnete pedig egészen csodálatos, imádnivaló kisfiú. Pár napja másképp mocorog és másképpen /sokkal intenzívebben/ kommunikál. Egészen hihetetlen. Szeret zenéthallgatni szerintem :)
Naponta sokszor "bújik" oda hozzám és domborítja ki egy-egy testrészét... elképzelésem sincsen legtöbbször,h mi lehet az, de nagyon szeretem :)
A jobb oldalamon néha "beakasztja" valamelyik testrészét... azt nem igazán szeretem, mert fájdalmas kicsit, de alapvetően tök rendes kissrác :) kímél :)
Egyik este nem én kentem be a pocimat, hanem Balázs. Őrület volt :) Imádja Balázst szerintem :) Amint elvette a kezét a hasam egy igazán fura formát vett fel. Az egyik pillanatban még has formája volt, a másikban pedig a bal oldalon domb, a jobb oldalon pedig völgy alakult ki... ezt mikor végignéztem... kicsit megijedtem :D De elég vicces volt :) Sokszor jut eszembe,h egy ilyen nagy és erős fiú, ki tudná ám rúgni úgy rendesen a "ház oldalát" nem is bánom, csak érezze bent is jól magát, már úgysem sokáig kell ott laknia... Izgatottan várom mikor unja meg a szűk helyét és dönt úgy,h na mostmár elég :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)