Trükkös-trükkös

Nos, minden nap egy meglepetés számomra...
Voltunk ma reggel dokinál+ctg-n. Utóbbin minden rendben. Avizsgálat után pedig abban maradtunk a dokimmal,h nem is olyan nagyon biztos a szombati indítás... Hm. Őszintén nem lett tőle rossz kedvem. Meg sem lepődtem... Mostmár nem is tudom,h vannak-e ezzel kapcsolatban érzéseim. Valahogy lesz, ez biztos :) Ennél többet meg akkor sem fogok tudni, ha nagyon akarok... úgyhogy...

Ráadásul olyan nagyon sokáig már nem húzhatja a dolgot a pici manó :)

Nade! Miért is nem biztos az indítás?
nos, azért, mert a dokim a mai vizsgálaton azt állapította meg,h a méhnyak vasárnap óta is rövidült. Ez pedig még azt is jelentheti,h nem vagyunk túl a terminuson. És ha ez így van, akkor nem szívesen indítaná be a szülést még szombaton, mert jobb lenne, ha magától beindulna...

Azt mondta,h ha túlléptük volna már a terminust, tehát fontos lenne a szombati indítás, akkor annak oka lenne. Úgy értem,h akkor nem rövidülne a méhnyak és akkor valami miatt semmi változás nem lenne, de mivel van... nem biztos egyáltalán,h nem fog magától megindulni a szülés.
Ráadásul az átlagosnál hosszabb ciklusaim miatt, ez még ésszerű és elképzelhető is lehet... könnyen.

Mindenesetre én kíváncsian várom a fejleményeket... Őszintén szólva, szívem szerint mostmár csütörtökön szülnék... igen... a gyökér dátum-mániám miatt :) Szerintem nagyon jól hangzik születési dátumnak 2012.02.02. ;) Meglátjuk, Levente is így gondolja-e? :)
Nekem talán már mindegy is, csak minden rendben legyen! :)

Maximum 6

Nem is tudom,h mit érzek pontosan...
Voltunk ma dokinál. Megvizsgált. Méhszáj "szépen megrövidült" de zárt. Levi buksija jó helyen van. Áramlás rendben, nst tökéletes... Ezek miatt persze tök boldog vagyok. Mégiscsak az a legfontosabb,h Levente jól van!

Dokival abban maradtunk,h találkozunk kedden és csütörtökön... aztán ha utána is marad a semmi... akkor szombaton reggel beköltözünk a kórházba és indítjuk a szülést.
Igen... tudom,h addig már csak 6 nap van... és ennek is örülhetnék... de őszintén szólva elég vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.

Nem is igen tudom megmagyarázni... De azt hiszem olyan "tehetetlen beletörődés" van bennem. És ezzel,h van egy időpont, amikor vége a pocakosságnak... nem is számolok azzal a lehetőséggel,h megindulhat magától is a szülés... pedig de! És erre kéne koncentrálnom, de nem megy. Minden este úgy feküdtem le az utóbbi napokban/hetekben,h "Ma éjjel szülünk!" És minden este tényleg vártam és hittem,h így lesz... nem lett... Kicsit lehangoló volt persze arra ébredni,h nem történt éjjel semmi, de minden napra, estére volt egy kicsi reményem. Félek,h ez ma megváltozik. Félek,h ezzel a pontos dátummal már nem tudom elhinni,h szombat előtt is szülhetek.

Lehet az is,h ez kellett,h legyen egy dátum , aminél tovább biztos,h nem tart a terhesség és az is lehet,h azzal,h erre a dátumra "koncentrálok" elérem azt,h ne görcsöljek rá minden este arra,h szülhetek... lehet,h ezzel elengedem kicsit magam és megindul szombat előtt magától az egész. Meglátjuk.

Mostmár bárhogy is lesz, maximum 6 nap és megölelhetem végre a pici fiamat :) Alig várom már! :)

Hm-hm...

Doki ma megvizsgált.
Uh-val.
Minden rendben, aminek rendben kell lennie.
Feje nagyszerűen lent van -éljen! ez is valami-
Dokim szerint könnyű szülés lesz... Főleg, ha jó fájásaim lesznek /jelentsen ez bármit... mert én nem tudom,h egy fájás hogyan lehet jó vagy rossz.../
Hát úgy legyen, ahogy mondta! Én lennék a legboldogabb meg persze Levente,h nem kell ott gyűrődnie egy csomót szegénykémnek :)

Ami pedig a népi hagyományokat illeti /szexelj, h beinduljon a szülés, takaríts, járj-kelj,h beinduljon a szülés.... na ezek nálunk NEM működnek.../
Ma már odáig jutottam,h takarítottam... úgyhogy az egész lakás csillog-villog, nincs vasalatlan ruha a helyszínen... még mosatlan edény sem... semmi... és a gyerekem még mindig vígan csukladozik és ficereg a pocakban... Még bízom az éjszakában és a holnapban... 28-a lesz. Végül is ez az utolsó kiírt időpont, ami szóba jött... Addig még bírom... hogy utána mi lesz... Attól kicsit félek! :( Nem várom! Nem akarom!
Ennek a gyereknek éjjel el kell indulnia a megszületés útján! Pont.

Ha meg nem... vasárnap délelőtt elballagunk egy újabb vizsgálatra... méhszáj tapi is lesz... Aztán meglátjuk....

Nem akarom :(

Voltam ma ctg-n.
Elkeserítő volt... nem az eredmény. Azzal nem is igen törődöm. Úgysem számít olyan nagyon, ami a méhösszehúzódásokat jelzi... Szülésznőm szerint nagyon jól érzi bent magát Levente :) Ennek örülök, annak viszont nem,h még nagyon sokáig is bent lehet a pocakomban :(

Rákérdeztem,h mi lesz most? Azt mondta,h egy hetet még tuti várunk és utána be kell feküdnöm a kórházba... Addig pedig 2naponta ctg. :(

Aggaszt ez az egész. Szeretném már a kezemben tartani a pici fiamat... nagyon.
A másik nagyon fontos dolog... a költözés... Ha a lehető legtovább húzzuk és meg kell várni az indítást... na akkor írtó picike lesz még Levi a költözéskor... És ezt nem akarom. Szeretném, ha lenne egy pár hetünk még itthon... De ahogy most állnak a dolgok... :(

Annyira remélem,h még a héten megszületik Levi. Annyira, de annyira szeretném!

"Majd meglátod!" :D

Igeeeen! Sok időm van... :D ezért írok ennyit... De aggodalomra semmi ok, ez előbb-utóbb meg fog változni :)

Tegnap este beszélgettünk Balázzsal :) Vannak fura dolgai alvás közben :) Nagyon édes olyankor /is/ :) beszél hozzám hirtelen a semmiből, az éjszaka közepén... aztán meg jól visszaalszik :D Én ezeket szeretem, jókat szórakozom rajta :)

A másik "képessége" az pedig az,h ha éjjel bármilyen halkan szóltam neki, h "kicsim" azonnal felébredt! Mindig! Ez nem olyan régen megszűnt...
Tegnap viszont azt mondta,h ha azt mondanám,h szülünk, akkor tuti felébredne :D És bíztatott rá,h próbáljam ki... Mondtam,h rendben, de már itt úgy éreztem,h tök mind1, mert úgyis el fogom felejteni...

Hát nem :D Éjjel a nemtudomhanyadik pisi-kör alkalmával eszembe jutott ez a kis próba :) Szépen visszafeküdtem és vártam picit /na nem mintha arra felébredne,h kimegyek a hálóból :)/ aztán szépen halkan oda súgtam,h "Kicsim, szülünk!" Abban a pillanatban vette is a "felébredtem" levegőt :) És csak annyit kérdezett: "Tényleg vagy csak próbáltad?" :D Annyira édes volt :) És tényleg felébredt! :)
Imádom! :)

Persze gyorsan megnyugtattam,h sajnos csak próbáltam... de ügyes volt :)
Remélem ma éjjel is kipróbálhatom... csak ma valódi okkal ;)

Javul

Igen, bár tegnap kicsit kibuktam, azért érezhető javulást tapaszatalok :)
Ma már érzem annyira jól magam,h akár szülnék is ;) Igazából már tegnap este is azt mondtam,h ha éjjel menni kell, hát... részemről mehetünk... persze nem kellett... :(

Nem is tudom mit érzek már... holnap 26-a. Ez az "egyik" kiírásra szóba jöhető dátum... nem mintha számítana valamit... de jó lenne, ha számítana :) A következő dátum pedig a 28-a... addig még megpróbálok nagyon nagyon türelmes lenni... nem mondom,h könnyen megy, de sztem már annyira hozzászoktam a türelmetlenséghez,h úgy tűnik... már nem is vagyok az...

Iszonyúan idegesít,h nyavajgok,h még nem jön Levi... már saját magamat is irritálom... Szóval próbálom leépíteni magam... És elfogadni a tényeket.

Holnap ctg... Remélem tudok beszélni a dokimmal,h egyrészt hogyan tovább, mert az Uh szerint ugye holnap töltjük a 40. hetet... gondolom utána szeretne heti 1-nél többet "látni" és talán meg tudom vele beszélni,h mennyit fogunk várni, ha nem indul magától ez a pici fiú.

Addig pedig... várunk.

Még nincs vége...

Bár azt hittem ezzel a dologgal már nem kell foglalkoznom... sajnos elég naiv voltam... a megfázás még mindig nem múlt el... nem mondom,h nem lett jobb, de ez azért nem vigasztal. Még mindig nem lenne túl "kényelmes" így szülni... mert hol kapok levegőt-hol nem... :( Ráadásul az orrfújástól tompán fáj a fejem... amire ugye nem veszek be gyógyszert, mert egyrészt fölösleges, másrészt nem olyan durva,h kelljen...

Undorító, de azt érzem,h egyre több váladék rakódik le itt-ott... és ez megintcsak nem tetszik :( Annyira bíztam benne,h ez csak 2 napig fog tartani... hiszen csak megfázás... Annyira dühös vagyok magamra,h bevállaltam ezt a "kört" maradtam volna itthon a seggemen... :( Ráadásul a ....... bkv-ra is írtó dühös vagyok, amiért 30 percet  - hiába - vártam a trolira...

Na nem mintha bármi jelét érezném annak,h Levente meg akarna születni :( Ez is zavar... mármint az,h mindig újabb "remény-napot" kell választani... most pl. a megfázás miatt... azt remélem,h csak akkor jön, mikor már jól vagyok... Neki is jobb lenne, ha legalább egészségügyileg közel 100% lennék... mert másban nem tudom ezt a mértéket garantálni... :D Bár úgy látszik,h ebben sem :S
Ez bosszantó...

De a legbosszantóbb az az egészben,h minél jobban akarom,h gyógyuljak, annál kevésbé érzem,h valóban gyógyulok... Néha persze érzem magamban az erőt és azt mondom,h oké, így is indulhat a buli... de félek,h közben nagyon meggondolnám magam erről :(

Jajj, sok bajom van... de kissé elegem van már mindenből ,ami Levi érkezését késlelteti, illetve ha közvetlenül nem is ezek késleltetik, de azt az érzést keltik bennem /és ezzel azt sugallom Pufókának is/ hogy még várjunk... De ééén nem akarok már várni!

így legyen okos a kismama :D

Valószínűleg nem is én lennék, ha napokkal a szülés előtt nem lennék beteg... Igen... a pénteki kis túrám hatása... valószínűleg. Igaz, mára már elég jól vagyok. Kapok levegőt az orromon -többnyire- és már a torkom is csak kicsit fáj. Tegnap viszont nem voltam olyan nagyon jól, de a pihenés, a vitaminok és a sok citromos-mézes tea jól szerepelt :) Tegnap este már tök jól voltam... éjszaka is tudtam elég elfogadhatóan pihenni. Igaz, korán keltem és picit kómásnak érzem magam... lehet,h beiktatok egy kis szundit, hátha jót tesz :)

Szeretnék jó "passzban" lenni, mikor indul a szülés :) Ami ugye lassan kéne,h induljon. Bár a dátumok... nem tudok túl okos lenni... Az egész terhesség alatt 3 db dátum jött szóba... január 24., január 26. és január 28. namost! Tekintve,h ma 23-a van, egyik dátum sincs már egy hétre sem. Őrület. Azért nem gondoltam,h ennyire a végéig húzzuk.... vagy tovább :S

Szóval én aztán nem tudom,h melyik is a kiírt dátum... genetikai Uh alapján 24-e, átlag alapján 26-a, viszont a pontos mensi alapján 28-a /azon sem lepődnék meg a ciklusaim hosszának tekintetében, ha +2 nappal későbbi lenne a pontos... De azt hiszem ez mindegy is, mert úgysem ezekhez igazodik a kis manóm :) Csak "érdekességképpen" említettem meg :)

Ami tegnap óta kicsit megpiszkálta a gondolataimat... az az,h eddig mindig vártam valamilyen dátumra...először arra,h x. napon ne, aztán arra,h várja meg a vízöntő jegyet, majd arra,h akkor már várja meg a sárkány évét is /ma :) / Úgyhogy minden "kívánságom" teljesült eddig, úgyhogy most azt kívánom,h ma szülessen meg :) hátha...
Csak kicsit félek tőle,h ez a sok kívánság már azt érte el,h szegény gyermekem már azt hiszi nem is lehet megszületni .... Oké, azt biztos nem :) Ez megint olyan "Fanni hülyeség" Úgyhogy most nagyon mondogatom neki,h indulhat! Zöld az út! Amikor Ő akarja, akkor jöhet :)

Olyan nagyon sok jelét mondjuk nem veszem észre magamon a szülés közeledtének... Fura dolgok persze vannak... csupa "ragya" vagyok... Az eddig egészen elfogadható bőröm ... most nem túl szép :( Bár ezt lehet,h a betegség okozta... Igazából mindegy.

Nagyon szeretném már a kis tündér fiamat a kezemben tartani, úgyhogy minden "drukkot" szívesen fogadok ezügyben :)

Nyafi

Egyre nehezebb ez a várakozás... Nem, nem soha nem voltam türelmes... soha.. de ez a tehetetlen várakozás... hát kinyír...
Tegnap este nagy reményekkel feküdtem le... és kissé csalódottan ébredtem.
Nade! Előbb-utóbb eljön az idő :)

Ennek azért már vannak jelei... legalábbis remélem ezek tényleg jelek :) Nem merek már semmit elhinni...

Tegnap... miután 12-kor elindultam itthonról,h átvegyem a megrendelt rugalmas hordozókendőt... kalandos volt... 30 percet vártam a 75-ös trolira... nem jött, úgyhogy metróra szálltam, de féltem tőle,h az a fél óra a januári időjárásban -még ha enyhe is- nem  fog jót tenni... éjszakára meg is lett az eredménye... állandóan fújom az orrom és mostanra már a torkom sem az igazi... szuper... estére remélem elmúlik, mert nagyon nagyon dühös leszek az egész világra... pedig jól fel voltam öltözve... bosszantó...

Este viszont kissé megijedtem
A szokásos esti sétánk során... Balázs beugrott a boltba, de alig vártam,h kiérjen, mert annyira elkezdett fájni a hasam,h derékszögben álltam percekig mire ki tudtam egyenesedni... és szúrkált a méhszájam is...
De az az ijesztő,h a hasam úgy fájt,h kb. 10 cm-rel a köldököm alatt egy 20cm-s szélességben, vízszintesen.... nem volt vicces. Mikor leültem már nem volt vészes, szinte nem is érztem, de már vonszoltam magam hazafelé... és nemtom mit kell szülés előtt érezni, de sztem nem folyamatos, percekig tartó ilyen jellegű fájdalmat.

Azóta nem jelentkezett ez a dolog.

Viszont! Ma délelőtt megcsillant a remény fénylő sugara... aztán el is tűnt
Feküdtem a kanapén és olyan furán fájt az alhasam, mint még soha... na! felbuzdultam és egyből lestem az órát,h tudjam,h mennyi idő telt el köztük... csak az a baj,h ezzel az egyel volt egy.... nem volt következő, pedig olyan tökéletes lett volna... kipihenten, gyönyörű napsütésben bevonultunk volna a kórházba és- reményeim szerint - estére babáztunk volna... Hát most nem úgynéz ki!
Pedig... még mondtam is Balázsnak,h soha ennyire nem örültem még fájdalomnak.

Jajj nagyon nehéz várni... rettenetes... De szerintem már csak napok kérdése! Nem lehet több! Nem lehet!

Kicsit halkan jegyzem ám meg,h egy szavam sem lehet, mert a terhesség alatt végig azt sugalltam Levinek,h maradjon csak bent és január 20 magasságában majd szólok,h mikortól jöhet... :) ráadásul mindig mondtam neki,h várjuk meg a vízöntő horoszkópot... megvárta... most egy kicsit azt szeretném,h várja meg a jan. 23-at,h már hivatalosan is a "sárkány évében" szülessen ne a nyúléban... de már annyira nehéz várnom,h mindezek nem számítanak, csak itt legyen már velünk :)

Kíváncsian várom, szerinte melyik nap lesz az Övé :)

Várakozó állasponton...

Végeztem a mai CTG-n... Hm.. Ha csak erre alapoznánk a szülés idejét... na akkor még nem reménykednék szülésben a következő napokban...
De én nem csak erre alapozok :D 

Remélem,h Levi fiú is úgy gondolja,h jó lenne már kint lennie :)
Biztos neki is kényelmetlen... ezt a mozgásából gondolom. Már egy ideje másabb, de a napokban megint másabb, mint eddig.
Tegnap már annyira betolta valamelyik kis testrészét a bal bordáim alá,h nem csak meglepődtem, de alig tértem magamhoz :D úgyhogy bízom abban,h néhány napon belül megszületik a pici manónk :)

Ami érdekes volt... most a ctg ideje alatt megfigyeltem,h nagyon halványan, de éreztem némi "fájás" dologt... ezért elkezdtem figyelni,h mit mutat a gép... és mutatta őket... tehát meggyőződtem,h na ez az! Tényleg :) Persze nagyon minimális volt az egész, de végre mondhatom azt,h érzek vmit :)

Sőt! Ilyen kis gyengéket egyre többször érzek, úgyhogy tényleg nagyon bízom benne,h Levente néhány napon belül már a karjaimban lesz.
Pláne azért, mert annyira be vagyok zsongva... VELE álmodtam és szuper érzés volt:
 Levente pár napos volt, de el kellett mennem vele vmi hivatalos ügyben  és hordozókendőben ott szuszogott a mellkasomon és édesen bambult rám a nagy szemeivel  :)
Megkérdeztem,h kényelmes-e neki és válaszolt,h igen  :D De én féltettem, mert tudtam,h nem szabadna még kivinni de egy erdei úton sétáltunk végig...
aztán mikor odaértünk egy csomó ismerős körbeállta,h megnézze, de akkor már nagyobb volt /3-4 hónaposra sacolnám :D gyorsan nő a gyerek :D / és nagyokat vigyorgott rám és kalimpált a kis kezével felém. Már most imádom Őt! :)

Nyuszifül :)

Közeledünk... lassan, de biztosan közeledünk a MI napunkhoz :) Néha tényleg nagyon szeretném tudni előre,h melyik lesz az... de talán jobb is így,h nem tudjuk.

Tegnap unokaöcsém közölte,h szerinte csütörtökön /azaz jan. 19-én/ fog megszületni Levi... szeretem a 19-et, ezzel nincs is baj, de ha már addig vár, akkor várjon még 2 napot,h tuti vízöntő legyen a horoszkópja... Tudom,h ez aztán már igazán nem számít, de én úgy szeretném :) Meglátjuk,h Ő hogy gondolja :)
De egyébként is, én olyan jól kitaláltam magunknak ezt a január 21.-et vagy 22.-t :) Persze anya tervez... gyermek meg csinálja, ahogy akarja :D

Elég hullámzóak az érzéseim a szüléssel kapcsolatban. Magától a szüléstől még mindig nem vagyok hajlandó félni, de hol azt gondolom,h utána tuti szupi lesz minden... hol pedig azt,h nem-nem, én még erre nem állok készen, még maradjon a pocakban Levi jó sokáig, mert fel kell készülnöm... Próbálom ezt is legyőzni... az esetek többségében sikerül is, mert sokkal erősebb az az érzés,h már annyira szeretném a karomban tartani, szeretgetni, tanítgatni... akarom,h itt legyen már velünk :) de ettől függetlenül is, néha kicsit megijedek,h mi-hogy lesz...

Ebben persze a költözés ténye és egyre közelebbi dátuma sem segít... Izgulok azért is,h mire költözünk készen legyen a ház... Nem fogadnék rá nagyobb összegben,h kész is lesz...

Hétvégén totál kitakarítottuk, átfertőtlenítettük Levi szobáját. Kipakoltam minden cuccát, ami eddig zacsiban volt azokat is... kórházi pakkokat újra átnéztük. Apróságok /töltő, tányér...stb./ hiányoznak még belőle, de alapvetően indulásra készen van :)
Már csak nekem és Leventének kell készen állnunk..

így, kevesebb, mint 2héttel előtte... már igazán izgalmas a dolog :)

Hát akkor, töltsük fel a türelem tasakunkat!

No kérem!
Túl vagyunk a mai CTG-n... Ez volt a 3. Reméltem kicsit,h utolsó... de azért ne vicceljünk... :D
A mai a szülésznőm szerint tökéletes, olyan amilyennek lennie kell :) Ennek mondjuk örülök, de én csak azt láttam,h valamire való fájást nem mutat.
Mind1. Várunk :)

Már beletörődtem,h itt még egy darabig nem lesz szülés. Nem is baj, mert nem akarom,h előbb kint legyen, mint kéne, csak már tartanánk ott,h nagyon közel legyen a kiírt időpont... igazság szerint már elég közel van... de még 2 hét... őrület. :D
Mindenesetre ennek a hétnek mindjárt vége... :) A következőre meg minden napra kitalálok valami unalom és gondolatűző tennivalót... ha bírom...

Igen... eddig tényleg nagyon jól megkímélt engem a kismanóm, és a nagy pocakom, mert őszintén szólva, nem volt semmi olyan gondom, ami miatt panaszkodnom kellene... Nem fájt semmi, nem volt olyan amit nem tudtam megcsinálni... ha nagyon akartam :) Nem voltak gondjaim az alvással... Szóval tényleg jól működött minden :)

Igaz, most sem panaszkodhatom... de a tegnapi éjszaka nem volt vmi jó...
Fél1-1 körül feküdtem le. Stabilan a bal oldalamon aludtam kb. 3-ig. Akkor meg akartam fordulni... hosszú percekbe telt és elég fájdalmas volt... a csípőm... szétroppant, annyira fájt...
Úgyhogy a következő megmozdulást 6 óra után vállaltam be... A hátamra fordultam, de akkor meg a medence csontom körül feszített őrülten... úgyhogy jobbanak láttam felkelni... :S
Most, ennek megfelelően majd' leragad a szemem... De nem alszom el! Hátha éjjel jobban megy az alvás... Illetve, azzal nincs is gond... csak a fekvés fáj :S
Ekkora pocakkal nem is csoda, mondjuk:

Nade! Már nem sok van hátra! :)

Ja!!! eredmények! megérkezett az eredménye a múltkori kenetvételnek. Teljesen rendben van szerencsére :)

Holnap lesz az utolsó, 38. heti Uh. Igaz,h holnap már a 39. hétben leszünk - ha minden igaz -  de annyi baj legyen :)
Nagyon kíváncsi vagyok,h mit mondanak, mekkora a manó? És a buksija mennyit nőtt... ettől picit félek... De meglátjuk... Bent nem marad a kisfiú, az tuti :) Jajj! Nagyon várom már őt! :)

Türelem!!??

írtó nehéz türelmesnek lenni. :) Legalábbis nekem ezek az utolsó hetek/napok azok, amik csigalassúsággal telnek... Szülésnek persze semmi jele... Igaz, van még 2hetünk a céldátumig kb. de őrjítő dolog várni. Valószínűleg az alapból sem túl türelmes természetem miatt még nehezebb is... Kb. 2napja értem el a csúcsot... Azóta picit nyugisabban vagyok.

Őszintén szólva már nagyon nagyon babáznék, de a másik felem pedig nagyon szeretné, ha jan. 21. után kerülne sor csak a szülésre. Az már elég közel van a kiírt napunkhoz és persze szeretném, ha Levente addig maradna a pocakban, amíg jó neki ott bent és amíg kell. :) Csak én lennék egy kicsit türelmesebb...
Mentségemre szóljon, h a költözés is igencsak bekavar... Abból a szempontból jobb lenne, ha minél előbb megszületne Levi,h mire költöznünk kell, addigra már erősödjön, növögessen szépen. Biztos nem lesz könnyű ilyen pici emberkével költözködni... úgyhogy szívből remélem,h erre csak egyszer kerül sor és kész lesz a ház, mire ki kell költöznünk és egyből oda mehetünk, nem pedig a régi szobámba... Nagyon nagyon remélem!

Ez van most. Várakozó állásponton vagyunk. Szülésnek jele nincs. Nagy ritkán egy-egy kósza keményedés, mensi-szerű fájdalom, és talán a napokban picit ereszkedik le a pocakom, de egyébként semmi. Kíváncsi leszek, Levi mikor unja meg a pocak belsejét ;)

Mindenesetre holnap megyek NST-re... meglátjuk mit mutat... pnteken pedig az utolsó genetikai UH-n a sor. Arra is iszonyú kíváncsi vagyok. Főleg,h ott mindig nagyobbnak mérik Pufókámat, úgyhogy most betöltött 38. héten már írtó kíváncsian várom, mit mondanak :)

A férjem :)

Elég fura Őt még most is így emlegetni, pedig már fél éve volt az esküvőnk :)
Szóval Ő. :)
Tegnap elég erősen elgondolkodtam,h oké,h mi nők éljük át a terhességet és oké,h mi szüljük meg a gyerekeinket, de olyan sokszor nem jut eszünkbe,h ott vannak Ők is, az apukák, a férjek, akik szintén sok dologban szinte nélkülözhetetlenek. Ráadásul - nálunk legalábbis - Balázs iszonyúan figyel arra,h velem minden rendben legyen.
Igaz,h ő mindig is nagyon figyelmes volt, de most még arra is rátett egy lapáttal.
És igenis, ő is átéli ennek az időszaknak a nehézségeit is, nem csak az örömeit. Legyen szó arról,h haza kell cipekedni a boltból, mert én már nem bírok szinte egyáltalán segíteni, vagy arról,h hétvégén megfőz,h én pihenjek és elmosogat egy vagon edényt, hogy bármikor kérek tőle valamit /legyen az késő este, vagy mikor épp munkából ér haza/ azonnal segít és egy szó nélkül megcsinálja.

Igen. Szerintem nem szabad ezekről a dolgokról megfeledkezni. És rettentően hálás vagyok neki mindenért. Ahogy viselkedik, ahogy hozzááll a dolgokhoz, ahogy a szívén viseli a gondjaimat, problémáimat, legyen az hátfájás vagy lábdagadás... vagy bármi.
Igazából azt mondanám,h teljesen az én igényeimnek megfelelően élünk. Mindenben támogat. Persze nem azt mondom,h teljes elnyomás alatt van, azért erre figyelek nagyon. Egyszerűen csak arról van szó,h az apukáknak is megvannak a saját nehézségeik a terhesség alatt... Amiről persze általában nem beszélünk, mert ilyenkor szeretjük magunkat a világ közepének érezni. Ezzel nincs is gond, ha nem visszük túlzásba, de azért lássuk be, általában túlzásba visszük ;)

Na! szóval! nem akarok én itt nagyon észt osztani... senki nem kíváncsi rá, de nem tudtam elmenni a téma mellett szó nélkül!

Nagyon szeretem a férjem és nagyon nagyon hálás vagyok neki a rengeteg segítségért, támogatásért, amit a terhesség alatt kaptam tőle és amit még ezután is kapni fogok! :)

Sokk

Nem is tudom...
Az utóbbi pár nap elég zsúfoltra sikerült... És mondthatnám,h eredményesre... de ennek az eredménynek annyira nem örülök,h talán nem is így nevezném... mind1.

A kellemesebb dolog az volt,h tegnap voltam nst-n. Levente rendben van. Némileg erőteljesebb méhtevékenységet mutatott a gép. Persze ez még most is nagyon messze van az "igazitól" de az még nem is esedékes nálunk, úgyhogy semmi probléma :)

voltam tegnap dokinál is. A múltheti vér+vizelet eredmény rendben volt összességében, viszont vizeletben találtak vmi bacikat, de ezt egy Monural nevű gyógyszerrel orvosolni lehet. Ki is váltottam, este be is vettem, ahogy a dokim mondta. írt fel 2 adagot, mert úgy kellett csinálni,h este utolsó pisi után meginni a löttyöt és lehetőség szerint reggelig nem pisilni újra... na persze... szóval ez nem jött össze, úgyhogy a hajnali pisi-kör után megcsináltam a 2. adagot és ezzel kibírtam reggelig. Remélem eredményes lesz.
Illetve vett a dokim kenetmintát... remélem minden jó lesz vele. Nyugodtabb lennék... Meglátjuk.

Egyébiránt minden rendben, Levente nagyon ügyesen beillesztette már a buksiját jó helyre :) Olyan szuper kisfiú :)

Szerdán megvolt az utolsó védőnős találkozóm is. A gyerekdoki nénit is bemutatta nekem a védőnő. Nagyon kedves nő :) Szimpi :)
Megkaptam a recepteket is. Jó sok :) Úgyhogy ez is pipa.

Sajnos a hét nagy eseményeinek ezzel nincsen vége... Hétfőn délután felkerült a netre a lakásunk... óriási eladó felirattal... khm... miután minden nap, minimum 4-en megnézték... tegnap meg is vették... 2 nap... 2 nap alatt... őrület...
Amiben az persze jó,h megszűnik az állandó átjáróház feeling, de azért erre nem voltam felkészülve... egyáltalán nem...

Oké, rendben, tök jó,h végre megszabadulhatunk a frankos hiteltől... nem mondom, ez azért nagy megnyugvás lesz a családnak... és tök szimpi embereknek sikerült eladni, illetve benne vannak abban is,h február végéig költözzünk ki. Ez nagyon jó, mert Levit még ide hozhatjuk haza :) a költözésre is van idő és az otthoni lakás felújítására is jut idő. Remélem készen lesz, mire költöznünk kell, mert nagyban megkönnyítené a helyzetünket.

Viszont bármennyire megacélozom is magam... néha összetörök... Tegnap pl. 40percet bömböltem Balázsnak, mert már nem bírtam tovább. Remélem ezt a részt ezzel letudtuk, mert nem akarok állandóan sírni emiatt. Semmi értelme, úgysem tudok rajta változtatni...
Hosszútávon pedig talán így járunk a legjobban.

A következő nehéz kérdés az Balázsnak melót találni a közelben,h ne kelljen Bp-re utazgatnia minden nap /mert ez ugye azt jelentené,h kb. 5-kor kelhet és este 7-8ra ér haza... nem túl ideális...
Persze a család bizonyos tagjainak elég nehezükre esik megérteni,h nem lesz munka nélkül egy percre sem. Úgy akar váltani,h a 2 meló fedje egymást... de ezt az állandó utazgatást nem lehet hosszútávon csinálni.... semmi értelme,h soha nem látjuk egymást... Persze... sokan csinálják, sőt, sokan melóznak külföldön is, de MI nem fogjuk ezt csinálni. Sokkal de sokkal fontosabb,h együtt lehessünk. És pont. Elmondhatja mindenki a véleményét /1x/ és utána kuss. Felnőtt emberek vagyunk könyörgöm, ne akarjon már mindenki beleszólni a döntéseinkbe... Na! :D

Mind1. Valahogy lesz. Most próbálok a legfontosabbra koncentrálni. :) Levire :) és már alig várom,h a karomban tarthassam kis Pufókámat :) A többi meg majd megoldódik.

Január! :D

Végre! :)
Igen, tudom,h még csak január 1. van és mi január 26-28. körül vagyunk kiírva, ezért még nem kellene különösebben izgulnom :) De ez lehetetlen! Végre abban a hónapban vagyunk, amikorra várjuk a pici fiunk érkezését! :) Ez annyira megnyugtató és izgalmas és szuper :)

Most,h egyre több baba születik a fórumon is, már szinte minden éjjel a szülés témakörben álmodom.
Tegnap pl. azt sikerült álmodnom,h távozott a nyákdugóm... hm :)
Még ráér! Én aztán nem sürgetem Leventét. Addig marad, ameddig csak tetszik neki / na persze egy bizonyos időintervallumon belül... :D/

Azért elég "félelmetes" hogy lassan már ott tartunk, hogy szinte bármikor indulhat a "buli" :)
Egyre többször gondolok rá. Érdekes lesz. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok,h hogy fog zajlani az egész, mennyire fogom jól vagy rosszul viselni, mennyi idő alatt születik meg Pufóka... ilyesmi :) Az meg,h milyen lesz Ő... hát egy másik nagyon izgalmas kérdéscsoport :) De abban biztos vagyok,h csodálatos, egészséges, gyönyörű kisfiú lesz :) és Imádni fogjuk, ahogy már most is imádjuk :)

Ez egyébként számomra egy elég összetett és fura tény... Persze,h szereti az ember a gyerekét, de az,h már úgy imádsz, szeretsz, féltesz, védesz valakit, hogy nem is láttad, nem tudod milyen... egyszerűen ez természetesen és magátólértetődően ott van az érzés... hihetetlen.
El sem tudom még képzelni,h milyen lesz ez akkor, amikor megszületik és végre megölelhetem, érezhetem az illatát, láthatom a pici pofiját, az apró kezecskéit... huuhh... Alig várom! :)

Egyébként egyre inkább elér a terhesség! A lábaim szinte állandóan be vannak dagadva, bármit csinálok... Nagyon minimális mértékben, úgyhogy nem csúnya, nem ijesztő, csak észreveszem.
Az alvás szerencsére megy /ez egyébként tényleg nagy szerencse szerintem/ bár a fekvés... az már tud fájdalmas lenni. Pár napja érzem,h a csípőm, derekam és kicsit a hátam is nehezebben viseli az éjszakai 2 póz váltakozását. Ráadásul elég hosszú ideig fekszem egy pozícióban... ez sem segít... csak az alvásban. mindenesetre már nem kell sokáig kibírniuk :) ....Kell majd mással küzdeni szülés után... de ez a "probléma" talán megszűnik... talán :)

Levnete pedig egészen csodálatos, imádnivaló kisfiú. Pár napja másképp mocorog és másképpen /sokkal intenzívebben/ kommunikál. Egészen hihetetlen. Szeret zenéthallgatni szerintem :)
Naponta sokszor "bújik" oda hozzám és domborítja ki egy-egy testrészét... elképzelésem sincsen legtöbbször,h mi lehet az, de nagyon szeretem :)
A jobb oldalamon néha "beakasztja" valamelyik testrészét... azt nem igazán szeretem, mert fájdalmas kicsit, de alapvetően tök rendes kissrác :) kímél :)

Egyik este nem én kentem be a pocimat, hanem Balázs. Őrület volt :) Imádja Balázst szerintem :) Amint elvette a kezét a hasam egy igazán fura formát vett fel. Az egyik pillanatban még has formája volt, a másikban pedig a bal oldalon domb, a jobb oldalon pedig völgy alakult ki... ezt mikor végignéztem... kicsit megijedtem :D De elég vicces volt :) Sokszor jut eszembe,h egy ilyen nagy és erős fiú, ki tudná ám rúgni úgy rendesen a "ház oldalát" nem is bánom, csak érezze bent is jól magát, már úgysem sokáig kell ott laknia... Izgatottan várom mikor unja meg a szűk helyét és dönt úgy,h na mostmár elég :)