A férjem :)

Elég fura Őt még most is így emlegetni, pedig már fél éve volt az esküvőnk :)
Szóval Ő. :)
Tegnap elég erősen elgondolkodtam,h oké,h mi nők éljük át a terhességet és oké,h mi szüljük meg a gyerekeinket, de olyan sokszor nem jut eszünkbe,h ott vannak Ők is, az apukák, a férjek, akik szintén sok dologban szinte nélkülözhetetlenek. Ráadásul - nálunk legalábbis - Balázs iszonyúan figyel arra,h velem minden rendben legyen.
Igaz,h ő mindig is nagyon figyelmes volt, de most még arra is rátett egy lapáttal.
És igenis, ő is átéli ennek az időszaknak a nehézségeit is, nem csak az örömeit. Legyen szó arról,h haza kell cipekedni a boltból, mert én már nem bírok szinte egyáltalán segíteni, vagy arról,h hétvégén megfőz,h én pihenjek és elmosogat egy vagon edényt, hogy bármikor kérek tőle valamit /legyen az késő este, vagy mikor épp munkából ér haza/ azonnal segít és egy szó nélkül megcsinálja.

Igen. Szerintem nem szabad ezekről a dolgokról megfeledkezni. És rettentően hálás vagyok neki mindenért. Ahogy viselkedik, ahogy hozzááll a dolgokhoz, ahogy a szívén viseli a gondjaimat, problémáimat, legyen az hátfájás vagy lábdagadás... vagy bármi.
Igazából azt mondanám,h teljesen az én igényeimnek megfelelően élünk. Mindenben támogat. Persze nem azt mondom,h teljes elnyomás alatt van, azért erre figyelek nagyon. Egyszerűen csak arról van szó,h az apukáknak is megvannak a saját nehézségeik a terhesség alatt... Amiről persze általában nem beszélünk, mert ilyenkor szeretjük magunkat a világ közepének érezni. Ezzel nincs is gond, ha nem visszük túlzásba, de azért lássuk be, általában túlzásba visszük ;)

Na! szóval! nem akarok én itt nagyon észt osztani... senki nem kíváncsi rá, de nem tudtam elmenni a téma mellett szó nélkül!

Nagyon szeretem a férjem és nagyon nagyon hálás vagyok neki a rengeteg segítségért, támogatásért, amit a terhesség alatt kaptam tőle és amit még ezután is kapni fogok! :)