Huhh...

Nincs annyi időm és energiám,h olyan részletesen dokumentáljam a napjainkat, ahogy szeretném...

A rettenetes kórházi napok után, rettentően szuper volt hazaérni. Nagyon sírtam, mikor végre bezártuk magunk mögött az ajtót és végre itthon voltunk, hárman /és Nexi :) /
Balázs is meghatódott. Olyan édes volt.
Igaz,h fájt a sebem, hogy alig ismertem még a kisfiamat... nehéz napok voltak... Az első 2 éjszaka semmit nem aludtam. A nappaliban ültem és vagy szoptattam vagy a mellkasomon altattam a kisfiút. Nehéz volt.. Nagyon nehéz... és még mindig az, de egyre jobb lesz. Jobbnak kell lennie.

Bár az éjszakáink még mindig... rosszak... Bízom benne,h ez is hamarosan elmúlik és Levente is úgy gondolja,h éjjel aludni kell...

Persze nem könnyíti meg a dolgom az sem,h 2naponta még mindig járnom kell a sebemmel kezelésre... Ma is reggel 7-re mentem a kórházba. Előtte fejés, készülődés... nem egyszerű összehangolni mindent... De a dokim ma azt mondta,h pénteken kell utoljára menni. Nagyon bízom benne,h tényleg vége lesz végre ennek a részének.
Ma már nem tett a sebembe 2 kesztyűdarabot /azért kellett,h ne forrjon össze a sebem és tudjon belőle távozni folyamatosan a váladék, nem csak akkor, mikor tisztítja./ Örültem neki,h ezt kihagytuk, mert az nagyon fájdalmas volt :( bár az egész nem egy leányálom... de főleg a jobb oldalamon volt szörnyű./

De már nem kemény annyira a hasam. Már nem fájdogál olyan sokat. A jegelés is nagyon sokat segít. Próbálom tényleg rendszeresen jegelni... rajtam ne múljon alapon.

Lelkileg még nem vagyok teljesen rendben... be kell látnom. Elég labilis vagyok. Szerintem ehhez idő kell... de jelenleg nem vágyom senkire, semmire csak arra,h mindenki hagyjon békén. Hagyják békén a kisfiamat és NE maceráljanak minket. SENKI.
ez persze elég nehezen megoldható... mindenki kíváncsi... érthető, de nekem még időre van szükségem. Levinek is időre van szüksége és nem arra,h millióan körbe ugrálják...

/tegnap elég csúnyán össze is vesztünk Balázzsal... Nem bírom visszafogni az érzéseimet és magamt. Fáradt, kimerült vagyok hozzá.../ Pedig Ő rengeteget segít. Nélküle már tuti végem lett volna.

Persze vannak rokonok, akik már 2x is bepróbálkoztak a látogatással... könyörgöm! 18 napos a gyerek. NEM látogatható még. Majjd 6 hetes kora után lehet érdeklődni, de addig KUSS! Ráadásul a hasam miatt még én sem vagyok "szalonképes" úgyhogy nemáár... Kellemetlen ezeket hárítani, de nem fogok belőle engedni...

És ha nem lenne elég "bajunk"... nyakunkon a költözés is. Igen.. sajnos napok kérdése és a hely, ami annyi szépet adott nekünk... megszűnik az otthonunknak lenni...:(
Elég szar érzés,h mások fognak itt lakni, mások jönnek majd ide "haza" és mi már soha többet nem jöhetünk vissza. Próbálok nem rápörögni erre, mert tényleg van elég "bajom" anélkül is,h emiatt sírnék... De kell adnom  magamnak egy kis időt a "gyászra" különben megőrülök.
Már pakolunk ezerrel. Egyre csupaszabb a lakás... Egyre kevésbé a miénk :( Nagyon nem vágyom a költözésre, a pakolászára, a fejetlenségre... De már csak 2 nap... kettő. Holnap töltjük itt az UTOLSÓ napunkat és az utolsó éjszakánkat. Pénteken már megyünk haza... és én és Levi már vissza sem jövünk, A többiek pedig szombaton költöztetik a bútorokat... mindent.

Nade! koncentráljunk inkább Levire, ugye. Nagyon édes kisfiú. Imádom. Már most nagyon érdeklődő. Szuperédes. A szopival az elején rettenetesen megküzdöttünk. írtó sebes volt mind a 2 mellbimbóm. Var-var hátán volt... Annyira fájt a szopi,h bömböltem, mikor elkezdte. Aztán kezelgettem a cicimet. Jobb lett. Mára már teljesen elmúlt szerencsére. Nem fáj. Bár most megviselt megint picit, de már messze sokkal szuperebb, mint az elején.

Ehhez persze több dolog kellett... Először is az,h a kórházban a távozás napján felvágták a nyelvét... nem jól.. Úgyhogy kb. 10 napos korában újra meg kellett csinálni. Most még nem fájt neki annyira, ráadásul később nem lesznek miatta nehézségei a beszéddel.
A szopi jóra fordulásához nagyon hasznos  és szükséges volt,h felkeressünk egy szoptatási tanácsadót. /IBCLC-s szopitanácsadót, Rózsa Ibolya - www.iboly.hu/ aki nagyon gyorsan reagált és még aznap el is jött hozzánk, mikor hívtam. Nagyon nagyon kedves volt. Rengeteget segített. Mindent nagyon érthetően elmagyarázott, megmutatott. Tényleg megváltás volt. Mindenkinek ajánlom!

Remélem hamarosan az alvással is elérjük a várva várt áttörést, mert az,h ennyire keveset alszik és ezáltal mi is... ez nem lesz jó. Főleg Balázst sajnálom, mert ő ugye már dolgozik... És nagyon rosszul érzem magam miatta,h éjjel is segítenie kell és egyáltalán nem tudja kipihenni magát :( És otthonról bejárni még nagyobb szívás lesz... és akkor nem engedhetem meg,h ne aludjon szegény.

Tényleg bízom benne,h mostmár vége a sebem körüli komplikációnak, és hamarosan vége lesz az ébren töltött éjszakáknak és a ramaty lelkiállapotomnak is. Szeretném, ha Levente egészséges, boldog, kiegyensúlyozott életet élhetne.