KÉK :)

Az utóbbi hét unalmasan telt és várakozással... Volt benne kellemes várakozás és kellemetlen is...
A kellemetlen része az AFP eredményre való várakozás volt... Meg is lett az eredménye... Iszonyú alacsony lett az értéke... 0,39... A normális 0.80-2.5 között van... éljen...
Már régen eldöntöttem,h nem foglalkozom vele, de mikor megkaptam azért persze jól elbőgtem magam... És egész nap rettenetesen idegesített... Hívtam a szülésznőt... nem vette fel. Gondoltam szülésnél van, úgyhogy nem is zavartam... hívtam a dokim, de ő szabin van, úgyhogy őt sem zavartam miután nem vette fel...
De másnapra meg is nyugodtam picit... Ma pedig már nem is nagyon jut eszembe...
Persze van bennem egy picike "félsz" de a genetikai vizsgálatra nem vágyom... főleg a hasszuris részre... Azt nem fogom engedni... Tuti biztos vagyok benne, hogy a kisbabánk makk egészséges! És abban is biztos vagyok, hogy csak túl korán vették le az AFP-t. Punktum!

Még aznap elmentünk genetikaira. Ahol a hölgy nem nyugtatott meg... "ilyen alacsony értéket még nem is látott... el kell mennem genetikaira... bla-bla-bla" Szerinte nem kisebb a magzat... De a papírra 1-2 nappal kevesebbet írt... úgyhogy dehogynem... Ráadásul a "magzati méretek" táblázatban az én kis magzatgyermekem méretei szinte egyik sem éri el a 19. hétben lévő értékeket... Szóval mindenki kapja be, aki ilyen szarságokkal ijesztget...
Persze a genetikain azt is mondta,h a babánk fejecskéjében van egy cystikus felritkulás... ami ilyenkor szokott előfordulni, de ezzel is el kell menni a genetikaira... Hát majd a dokim megmondja csütörtökön,h most mi a mák legyen, mert én nem szúratom magam hasba az tuti!

Viszont! A genetikain más is kiderült! :) Azon kívül,h minden tökéletesen rendben van a gyerkőccel... :) A mi kis magzatgyermekünk KISFIÚ :)
Bizony-bizony! :) most nem szégyenlősködött! :) Már az elején megmutatta magát és aztán többször is! :)
Annyira édes! Ráadásul olyan gyönyörű,h elájulok tőle! :)
Persze most is bújkált a lepény mögött és bealudt és nem igazán izgatta,h mi történik kint... Úgyhogy 19 perc után mikor szinte egy kép sem volt a gyerekről, mondta a nő,h menjünk el fagyizni, sütizni, sétálni, amit akarunk... mert ennek a gyerknek fel kell ébredni,h lássunk belőle valamit és tudjon képet is csinálni, úgyhogy egy kis őszilé és a Péterfy 4. emeletéről séta le-séta föl megtette a hatását. Felébredt és nagyon édesen törökülésbe vágta magát és jól megkukkoltuk a pici pofiját :) Imádom őt! :)
Úgyhogy januárban érkezik a mi tökéletes, csodálatos, gyönyörű, makk egészséges, fantasztikus kisfiunk, Levente :)

Fordulatok :)

Az utóbbi időben elég sok dolog történt :)
A legfontosabb: Kb. egy hete érzem a kisbabánk mocorgását! Csúcsszuper érzés! :) Persze sokszor még bizonytalan vagyok benne, de tuti,h Ő az! :) Annyira édes :)

A másik nagyon fontos dolog pedig, hogy összeházasodtunk :) Nagyon régóta szerveztük már ezt a napot, a végén már bele is fáradtam, de megérte minden, mert fantasztikus, csodálatos, tökéletes volt :) Imádtam! hihetetlenül jól éreztük magunkat mi is és mindenki más is :) nagyon nagyon jól sikerült! Nem is hittem,h ennyire jól fog :)

Más: Pénteken megyünk genetikaira és az AFP eredményekért... Hát az utóbbit nem várom, mert szerintem nem lesznek túl jók az eredményeim... Szerintem kicsit korán lett levéve a vér, mert a 12. genetikai szerint aznap voltam pont 16 hetes de én azért megadnám a lehetőséget a pár nap tévedésnek... Mind1.
Próbálok majd ezen nem stresszelni, bármi is lesz... :) A kisbabánk úgyis szuperegészséges, minden rendben van vele és szupercuki is :) Úgyhogy minden csak jó lehet :) Ráadásul még az is lehet,h pénteken megmutatja végre a kíváncsi szüleinek, hogy kisfiú vagy kislány ;) Nagyon jó lenne már! :)

Hangok :)

Ma elővettük a szuperszónikus AngelSound-ot, ami az elején annyi csalódást okozott...
Persze azóta már megbocsájtottam neki, mert az utóbbi időben elég jól szuperál :)
Mondjuk valószínűleg ehhez az a tény is nagyban hozzájárult, hogy jó helyen kerestük az Apróságot :)
Szóval ma! Annyira erősen és szuperül hallottuk a picikénk szívecskéjét, hogy hihetetlen. A héten már egyszer megdöbbentem ezen, mert Tyupival kiegészülve, egyik este /talán csütörtök/ szintén hallgatóztunk picit és akkor is hihetetlen volt mennyire jól hallottuk azokat a bizonyos hangokat! Nem konkrét dobogást, hanem olyan ütemes, gyors susogást. Az is élmény volt, de ma! Ma volt a csúcs eddig! Nehezen találtuk meg Őt, mert annyira ficánkolt :) De mikor megtaláltuk, hallottuk azt az igazi picike dobogást! Csúcsszuper volt! :) Ráadásul mikor Balázs a hasamra tette a kezét, akkor picivel gyorsabban vert a szíve. Legalábbis úgy tűnt. Nagyon szuper volt. Persze mikor én tettem oda a kezem, akkor nem történt semmi... Hm.. Balázs szerint azért, mert úgyis mindig velem van... Lehet igaza van... Már most unja az anyját a gyerek? ááááá :) Tuti imád! :) ;)